egyre csak gombolyítom
kis göbök ujjaim között
ezernyi vékony gyenge szál
ami összeáll
s ahogy
erőm fonom belé
már kész a
tengerészcsomó
hajókötélen
lebeg az uszály
vele libben a táj
belegabalyodik
a viharos szélbe
az partot ér mesélve
merre vitte a víz
gyönge fa törzsét
hol tarolt hegyet
semmi kis örvény
meddig szaladt
mint futóhomok a hír
miért nem érted
amíg erőd vele bírna
míg hallhatóbban nem üvölt
ezernyi kínja
a természet mikor
lesz végre édes mostoha
merre tart majd az uszály
ha nem lesz már hova
2010.03.07.-2012.06.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése