2012. dec. 23.

Koldus és kutyája


Leonard Cohen - Night Comes On
http://youtu.be/ucIS3TEAfsw 

Leszállt az est.
Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus
éppen befordult.
Kezében koszos szatyor,
lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe,
komótos csendesen.

Három kamasz,
- még nem láttak
sok tavaszt,
de a szőlő levét már
nem frissítőnek itták -
gajdolt, üvöltözött.
A kukákat félre rúgták.

Nem tudták, hány nap van
benne rejtve. Mennyi kincs.
Mennyei falatok: penészes kifli,
száraz szalámivég, a tegnapi nincs,
ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a 'talán holnap'-ra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.

Ez a szerencsétlen
már régen nem kért.

A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna
soha ily' mocsokba.
Nem érezték még, hogy
az az egy falat lehet,
életükben pár nap kínt,
vagy talán hosszabb
gyötrő szenvedést jelent.

Nekik mindez nem volt más
csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája,
bár tőlük enni egyik sem kért.

Mégis körbekapták őket,
s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent,
csak úgy roppant a koponya.
Az ebet sem kímélték,
- az ilyen hogy' is tudná -
nagyokat rúgtak belé
addig, míg megunták..
Majd a görcsbe rándult
testeket leköpve továbbálltak.

A kapun - nem is olyan messze -
halkan ráfordították a zárat.




2010.04.21.
Zsefy Zsanett


Átirata:  http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2014/07/kozony.html

2012. dec. 19.

Életkép - "örökzöldek" dala


Öreg néne őzikéje
Főnök után ment a rétre.
Mert a réten nem találta
a csatornát is körbejárta.

Elindult a kis Vakond is...
szemüveget csináltatni,
hátha akkor jobban látja
merre kószál Főnök bá'-ja.

Okulárét, hogy nem kapott
csak úgy vakon kutatgatott.
Idő után gyanakodott,
nem jó helyen kutakodott.

Jött a Róka, jött a Medve,
Mókus, Nyuszi keseregve:
"Mit tegyenek, hogyan legyen,
környezetük, hogy szebb legyen?"

"Tiszavirág élet vár ránk!" -
sírdogált a tiszavirág.
Akác fölött méh sem zümmög,
nem bírja a büdös füstöt.

Parlagfű közt azbeszt lapul,
vajon melyik marad alul?
Itt is szemét, ott meg tetem,
"az egészet hova tegyem?"

Jött egy dühös csapat ürge,
vizes szőrük törülgetve:
"Kiöntött a szennyvízüzem?
Menten megáll a csöpp eszem!"

Halleány meg hal-kan ívnak.
A butiltól jól beszívtak.
Kellett nekik odamenni,
reaktorba beköltözni!

Fejetlenek a kis ikrák,
ezért őket nem klónozzák.
Fejetlenség így is bőven
akad e szép féltekénken.

Kalapos a kis galóca.
A gallérját miért szaggatja?
Szagos lett a föld alatta,
gombás tönkjét mi áztatja?

Annyi szent, hogy az nem fungin,
nincs e helyen chinofungin.
Bőrgyógyászhoz mégse mehet...
A fél erdő rajta nevet.

Fák jajongnak: "Mennyi oxid!
Nem maradt már széndioxid!"
Hervadoznak az ibolyák,
Reszketnek a fehér nyírfák.

A tavaink algásodnak,
Szakértőink balgáskodnak.
La Fontaine, ha most élne
Szeméből a könny csak dőlne.

Ő sem tudna választ adni,
meséiben megmondani,
mitől döglik nálunk a légy,
s mitől olyan sok a szemét.

Merről fúj a szél, ha hagyják,
ha az ózont nem bolygatják,
mitől szegény a fél ország,
s miből él jól ezerötszáz.

kb.2001.
Zsefy Zsanett

átirat: 2012.12.19.

2012. dec. 18.

Holnap



Nem hitted pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!

Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor...
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.

Az erdőn a fák is,
a kispad, a ház is
magukba' elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek eszembe juss!
Nem hitted pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek...


2010.03.12.
Zsefy Zsanett

2012. dec. 17.

Hangulatfoszlányok



Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,
fénytörések rondója kísérte,
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte.

Az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő,
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emlékeit, mint egy gyönge nő.

Az éj baritonjával versenyt dalolt
a korán ébredő kíváncsiság,
rigó füttyétől elvarázsolt kert lett
a homlokba ékelt lidércnyomás.

 


2009.12.05.
Zsefy Zsanett

2012. dec. 13.

ha megérinthetnélek

ha megérinthetnélek
az ég csak egy kis tó volna
mint szemed tükrében
láthatnám ott magam

nem kellene vágynom
más dimenzióba

kéksége ölelne
és puha felhőhab

ha megérinthetnélek
a pokol sem érdekelne
hisz tűz vagy magad is

én benned hamvadok

mit nekem démonok
mókás szárnysegédek

míg veled Luciferrel is
könnyen elbánhatok


2011.02.12.
Zsefy Zsanett

2012. dec. 10.

metamorfózis

Falco peregrinus tethered.jpg

ha sírok
csak gyenge harmat

vele takar rétet a felkelő hajnal
ha zokogok
nyári zápor

magányos partokat nyaldosó kámfor
ha nevetek
parti fecske

fiókáinak ízes falatot keresve
ha szárnyalok
az vándorsólyom
mit eltalált útban egy picinyke ólom

s ha meghalok
az semmi kétség
benned fészkelődő parányi szépség





2010.07.01.-átirat: 2011.11.04.
Zsefy Zsanett

2012. dec. 9.

Egy dal ma az élet - megzenésítve


Versemet megzenésítette és előadja: Kovács Tibor



Egy dal az egész világ
ezen az éjszakán,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy ugrás a múltból,
egy sóhajnyi vágy,
egy letörölt könnycsepp,
és újra tiéd a világ.

Csak egy dal ma az élet,
nem számít mennyit ér,
fogadd, ragadd meg újra,
ne zokogj semmiért!

Egy dal ma az élet,
éjbe sikoltott magány,
vagy veled ünnepelt percek,
lelkedbe rejtett apró csodák...

Egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!


2009.dec.31.
Zsefy Zsanett