2011. dec. 31.

B Ú É K - 2 0 1 2 !



Egy dal az egész világ
ezen az éjszakán,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy ugrás a múltból,
egy sóhajnyi vágy,
egy letörölt könnycsepp,
és újra tiéd a világ.

Csak egy dal ma az élet,
nem számít mennyit ér,
fogadd, ragadd meg újra,
ne zokogj semmiért!

Egy dal ma az élet,
éjbe sikoltott magány,
vagy veled ünnepelt percek,
lelkedbe rejtett apró csodák...



Egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!




 


2009.dec.31.
Zsefy Zsanett


Ps.:   
lehet ilyen - olyan  2012..


minden év hoz valami újat
kinek boldogságot 

kinek bút bajt rosszat
de ne szánd magad
ne idézd örökkön a múltat
csak rajtad múlik túléled-e röhögve
vagy könnyekbe fulladsz
ám sült galambot jövőre se várj a szádba
ha a tojásokat a mai kenyérrel mind felzabáltad 

2011. dec. 30.

Ha az ünnep elillan

 (Korábbi versem..Estike honlapomról hoztam ide...)
http://youtu.be/rr42uMJ9_fs

Hó se hull most, felhő sem vacog,
csend öleli át
a kopasz nyárfasort.
Utam a ködben semmibe vezet,
tarka köntöse közben felfeslett.
Nem hinti az éj már csillagos porát,
szürke napokat hord ember és határ.
Kezem zsebembe rejtem, s keresem
az ünneppel elillant könnyű perceket.
Sóhajok hídja lett ismét az öröm,
sivár szívekből messze költözött.
Bambán bámulom az elfogyó utat.
Hogy most egy kanyar jön?

Levágom.
..s akkor mi van...
?

2009.12.25.-2011.12.30.
Zsefy Zsanett

BÚÉK - 2012!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!

Happy new year!

2011. dec. 28.

Szilveszterrel az ágyban - B Ú É K 2012!


Ma még veled vagyok,
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.


Néha eljövök,
(évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom
én, a Szilveszter.
Az emlékeid megszépítik
majd a múltat.
De ma nem beléd,
inkább piros pezsgőbe fúljak!


B Ú É K  2012!
2011.12.28.
Zsefy Zsanett

fotó: parameter.sk

zene linkje:  http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q

2011. dec. 23.

KARÁCSONYI MEGLEPETÉS

BOLDOG KARÁCSONYT!
Kedveseim! Az angyalok
ma betoppannak az ablakon,
pici topánjuk nem koppan,
arany hajukban fény lobban.

Elviszik nektek a szívemet,
nyisson kaput a szeretet!
Engedd be, hogyha arra jár
angyalszárnyon egy öreglány!


Fenyő illatba mártottam
szeretetemet, elhoztam.
-Ingyen van, nagyon keresett-
adok belőle eleget.

Szobádba lopok meleget,
kezemmel simítom lelkedet,
fényleni fog az éjszakád,
van aki mégis gondol rád...



2009.11.23.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 21.

Karácsonyi csillag



Azt hittem, hogy csillag vagyok,
a mennybolt is tőlem ragyog,
lábam nyomán fénysziporka
fröccsen szét az angyalokra.
Fenyőtűkre angyalhaj száll,
csillog rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán vibrál fényem,
gyermekmosoly lesz szentélyem.
Azt hittem hogy csillag vagyok,
pedig anyám könnye ragyog,
három király minden kincse
elfér abba' a nagy nincsbe'.
Már nem hiszem, nem is bánom:
cseppnyi az én mennyországom.
Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor csúcsra tűzöm.
Messze ragyog, mégis bennem,
halálomig a szívemben.

2011.12.21.
Zsefy Zsanett
http://youtu.be/51bO1CVPWRA

2011. dec. 15.

Hangulatcserepek

Nem új versem, de a blogjaimban eddig nem volt olvasható.

Adamo: Tombol a hó"  http://www.youtube.com/watch?v=_64nc_NLE_I


tegnap óta valahogy a fák is nagyobbak lettek
megelevenedett a komor képek sora
rám nehezült az éjjel, a napok halotti tora
tükörben nézem, vajon ki vagyok
megvakult foncsoron elkenődött kontraszt
alig kivehető folt, vagy falon árnyék 
ami nyomaszt 

mázsásan terpeszkedik a hólepte tájra
ahogy ereszkedik 
a csend 
a semmit magába zárva 

most a hangtalan sem zavar
valahol az avarban fagyott bogár

talán szép halál

s a táj, hahó
de jó látni, hogy hull a hó
- tenyeremben olvadnak a pelyhek -

közben meztelen talppal állok
s halok, ha már nincs mire várni 
vagy talán törött cserepek között
magamat megtalálni lenne jó


de mindent betemet a hó

2010.12.11.
Zsefy Zsanett
fotó: Bakk Péter-D-Korea

a nemkívánatos Karácsonya

...ellentétben Vele, akit szívesen látunk/látnánk/, és hallgatjuk..


Csak úgy egyszerűen
belerobbant a csendbe.
Fészkelődött fotel mélyén
öledben meleget keresve.
Rácsodálkozott bejgli illatára,
toboz-fosztott fenyőd árvaságára.
Körbelebegte.

Girlandot könnyeidből húzva
varázspálcát lengetett.
Csillámporosan mozdult,
mint ki lehozta az eget.
Lelkeden kúszva magát kellette,
hogy marasztald.
Hozzád bújt,
hadd legyen örökké veled.

De ajtót mutattál neki.
Most kint kullog,
és nem érti,
miért kell a magánytól
idegenkedni..
          2010.12.16.-2011.12.15.
              Zsefy Zsanett

2011. dec. 11.

Kalácsba fonva



Ma monitorcsendre vágyom és mosolyra,
karácsonyfa alatt halk csengettyűszóra.
Kalácsba font szavak ízére, mesékre,
gyermekeimtől áldó ölelésre.
Valami nagy-nagy tűzre a szívembe,
parazsából szikrákat fűzni estre.
Anyám hajának hajnal-illatára,
otthonmelegre padoknak utcákba.
 

..és adnék szigetet, holnap-biztonságot,
körbe keríteném azt a kis világot.
Kizárnék onnan könnyet, pénzt és fegyvert,
éjtől is vigyáznám színekkel a reggelt.
Mert csendre vágyom és mosolyokra,
nem magukra hagyott sikolyokra,
kalácsba font szavaknak ízére,
..váljon a ma századunk díszére.



2011.12.12.

2011. dec. 8.

Volt egy világ



Volt egy világ, sezlon szélen,
kuporogtam kályhafényben,
anyám könnye, mint a csillag,
apám szeme napként csillant.

Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem élvezettel.

Ha belöktek, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem,
szakadt szívem minden húrja,
apám, anyám féltőn súgta,

Ne merészeld most feladni,
az életet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!

Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház..


2011.12.08.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 7.

mert a Föld mégis gömbölyű...

Dvorak - New World Symphony - Part One: 4th Movement, Dublin Philharmonic, Conductor Derek Gleeson

http://youtu.be/yctfXIqugXc

 

hazudj, ha tudsz
bordó lepedőd ráncaiba vágyat,
ágyad puha gödrében
ölednek szenvedélyt,
részeg fejjel hazudj józanságot,
üres zsebekbe kincset érő reményt.
kilátást ablaktalan szobákból,
süket fülekbe szimfóniát,
tenger moraját miközben látod,
sivatagi dűnékről illan el az árny.
mosolyt mikor ölni szeretnél,
könnyet, ha nincs is már szíved,
kőszívű apát lelencnek,
hazudj, ha tudsz s ha van kinek,

láncot, bilincset hazudj szabadságnak,
igaz világnak mákonyos hitet,
hazudj, ha tudsz,
mikor tükörbe nézel,

és te néhanap még el is hiszed...

mindent megtehetsz hamis talárban,
míg dagadó zsebbel másokat becsapsz,
de már ne rajzold korongnak a világot,
a végén még lezuhansz..


2010.09.10.-2011.12.07.
Zsefy Zsanett

("Hazudj, ha tudsz" - 2010.09.10. - átirata..)

2011. dec. 6.

idetévedt sorok...

ne riasszon meg a válasz:
kell nekem egy erős támasz,
 - nem hamis lélekkufárnak,
inkább rejtett csillogásnak -
nem  giccsköpő, langy, borissza,
inkább harcos Bornemissza,
szomjat oltó költő bája,
kinek még sem rossz a mája,
hogy zenéljen a fülemnek,
mikor intek a jó-kedvnek,
hogy ha kell pofon is vágjon,
de közben kicsit imádjon.

nem számít hogy mi az elve,
- az empátiát bőven merje -
ki' barátja, ellensége,
csak szívében legyen béke. 

2011.12.06.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 4.

Karácsonyi álmok

/átirat/

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.
Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
szobánkba belopnak ezer csodát.
Gyermekálmokban a fehér lovat,
a herceget, ki csillagot hozat,
palota kertjébe sok kis manót,
kamaszkorunkban egy fess udvarlót.
Szívünkben őrzött titkolt vágyakat,
tengerparti vagy szerény házakat,
levegőt szelő sárkányrepülőt,
egyenesbe gyűrt jövendő időt.


Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, ma a jelent álmodják,
életükben itt a földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
s elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Mert a helyükben te soha sem lehetsz...
Így hisszük mi mind, ostoba emberek.




2011.12.04.-2012.11.16.
Zsefy Zsanett