2012. nov. 29.

Szerelemtolvaj


Lopni mentem hozzád, nem tűrtem fel szoknyám.
Huncut szél felkapott, egy felhőn ott hagyott.

Felhő könnyeitől szoknyám térdig ázott.
Nem nevettél rajtam, mindenem úgy fázott.
Tengert hívtad óvni apályra dagállyal.
Nem ért az fel hozzám, kár volt a bűbájjal.
Néztem hideg arcod, homlokod ráncait.
Gödrös, fényes képed mitől tud ragyogni?
Gyűrűben a gyémánt annyit dehogy érne,
mint' szívembe éjjel percre holdfény térne.
Bár lehetnék farkas, macska vagy épp puma,
szerelmes üvöltés hozzád úgy eljutna.
Nem lenne oly kínos, sarlót csentem éppen.
Telihold szerelmem, ezüstként kimértem
...



2009.10.02. -2012.12.06.
 Zsefy Zsanett

kerestelek



körbefutottam a teret
lábam alatt  macskakövek 
kopogtak élesen
 
hiába susogta a határ
eltévedtem
csak
a száraz nád
ringatta a magányt



otthon benéztem
mindenhova
verssorok mögé
könyvespolcra

felhalmozott
ismeretek
között
kerestelek reménytelen

a hangot hozzád
megint nem lelem

pedig kerestem


2010.02.18.-2012.2.10.
Zsefy Zsanett

ami hiányzik...



lábujjhegyen settenkedem,
hogy el ne riasszam.
pszt mondom,
de saját hangjától nem érti,
csak szemét mereszti
értetlenül,
s ahogy székében hátradőlve
lábát keresztbe rakja
valami feljajdul.
a jóindulatból a szuflát
megint kinyomta.

sosem tanul.


2010.03.29.
Zsefy Zsanett
 



2012. nov. 26.

Levél a Mikulásnak


Mikulás bácsi, Te kedves!
Gyerekszemek téged lesnek.
Ne csatangolj össze-vissza,
nálunk már kint a kis csizma!

Rakd hát tele minden jóval,
csokival és mogyoróval!
Kis krampusz is lehet benne,
majd elmegy a fényes kedve...

Lehet sok-sok narancs, dió,
apró játék, most az is jó!
Mesekönyvbe rajzolt álom,
hadd legyen a jó barátom!

2009.11.16.
Zsefy Zsanett

2012. nov. 22.

Gyere ölelj!












Gyere öleljük át az egész világot,
mint hegyek ölelik a zöldellő síkságot,
mint tavat ligetek, Alpokat hósátor,
mint homoktenger a kínzó forróságot,
mint fák lombja ölel búvó madarat,
kánikulában gyötrő napsugarat,
mint sóhaj ölel titkolt vágyat,
mint szemed aranyló tájat!
Ölelj úgy, hogy minden' beleférjen:
aggastyán, kamasz, szegény, szerencsétlen,
beteg édesanyád, szerető férjed,
apád gyötört teste, óvó feleséged,
gyermeked, barátod,
szerelmed, s szomszédod,
- ne nézd hova való, csak add ölelő karod -!
Hagyd, hogy érezzék, nincsenek egyedül,
ha az egész világ végre egy ölelésbe merül.


2009. október14.-2012.11.22.
Zsefy Zsanett

2012. nov. 19.

Ébredés



http://youtu.be/WwWkbUBcDrc

A mosoly végigcsorog arcomon,
még nem várja a szemérmes hajnalt,  
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál, 
gonoszkodik a kis hamis: 
álmokat csenni indul,  
s örömmel falja vágyaim.

De ezt a percet hagyd meg
álmaimból, azután megosztom veled
csodás éjjelem!
Csak a pillanat burkába szőtt 
varázskép maradjon,
s ne tépje szét a ködbe fulladt értelem,
csak egy remegve kúszó, 
áttetsző reménysugár
melengesse még homlokom árkait!

Csak egy pillanat, 
s az itt felejtett kósza ábránd
simítja szét
gyűrött párnám árnyait.
Csak egy pillanat, csak egy perc...

A függöny mögül 
egy álomfoszlány még beles.

Ébredek.


Holnap tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.


2009.09.12.-ÁTIRAT: 2012.11.19.
Zsefy Zsanett

2012. nov. 14.

A Hold szerelmese - (eredeti)

 
 Beethowen: Mondschein Szonátájára


Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.




2011.08.09.
ZsZs