2012. márc. 31.

A lélek

 
Bach - Piano - Prélude

Észre sem veszed, hogy untalan követ,
Istenné formál, vagy sátánná kövez,
szívedre bízza, milyen mélyre szántson,
esetleg mást is kegyeibe zárjon.
Démonként megszáll, ha azt akarja, árts,
egyedül vívhatod a vesztes csatád.
Nélküle csak test vagy, megformált, szenvtelen,
értelembe burkolt, már-már embertelen,
vele is alig több, de mégis végtelen,
szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem:
egy kis rovátka többezeréves kövön,
megfejtetlen marad, s nem bír vele közöny.
Túlélő játszmában a legyőzhetetlen,
így földi léthiányban nem éred tetten,
s míg szellemed benned az éltető erő,
holtod után lelked a tovaköltőző.




2009.10.26. átirata:
2012.10.31.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

A Dokk naplóba: A pár grammnyit cím alatt tettem fel.

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Zsesébe elmentem: Pár grammnyi
címmel.