(átirat)
Dmitri Shostakovich - Waltz No. 2
Vagyok korhadó vén fa.
Zsémbes,
gondolatokba bénuló nimfa.
Voltam pajzán szellő.
Erdőt ostromló szél.
Törött faág a semmi közepén.
Messze hordott homok
tenger árkában.
Gyöngyszemnek hitt seb
kagyló rémálmában.
Fájdalmat üvöltő
rímes rímtelen.
Vágyakból feltört
szabdalt sorselem.
Sorokba mázolt
tépett régi kép.
Lehettem volna Picasso,
de hiányzott a fény.
Sötétben kevertem
ragyogó színeket.
Átlátszó burkomból mind
könnyen szökhetett.
Fekete voltam.
Az édes semmi.
Csendszó a fülekben.
Némaság egy fecnin.
Beszélő szemekben voltam
a közöny.
Egyszer a múltam tán
visszaköszön.
2010.07.04.-2012.03.28.
Kép szárm. helye: http://tomtit.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése