2011. dec. 31.

B Ú É K - 2 0 1 2 !



Egy dal az egész világ
ezen az éjszakán,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy ugrás a múltból,
egy sóhajnyi vágy,
egy letörölt könnycsepp,
és újra tiéd a világ.

Csak egy dal ma az élet,
nem számít mennyit ér,
fogadd, ragadd meg újra,
ne zokogj semmiért!

Egy dal ma az élet,
éjbe sikoltott magány,
vagy veled ünnepelt percek,
lelkedbe rejtett apró csodák...



Egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!

Csak egy dal ma az élet,
egy dal az egész világ,
hát ne búsulj barátom,
hiszen minden megy tovább!




 


2009.dec.31.
Zsefy Zsanett


Ps.:   
lehet ilyen - olyan  2012..


minden év hoz valami újat
kinek boldogságot 

kinek bút bajt rosszat
de ne szánd magad
ne idézd örökkön a múltat
csak rajtad múlik túléled-e röhögve
vagy könnyekbe fulladsz
ám sült galambot jövőre se várj a szádba
ha a tojásokat a mai kenyérrel mind felzabáltad 

2011. dec. 30.

Ha az ünnep elillan

 (Korábbi versem..Estike honlapomról hoztam ide...)
http://youtu.be/rr42uMJ9_fs

Hó se hull most, felhő sem vacog,
csend öleli át
a kopasz nyárfasort.
Utam a ködben semmibe vezet,
tarka köntöse közben felfeslett.
Nem hinti az éj már csillagos porát,
szürke napokat hord ember és határ.
Kezem zsebembe rejtem, s keresem
az ünneppel elillant könnyű perceket.
Sóhajok hídja lett ismét az öröm,
sivár szívekből messze költözött.
Bambán bámulom az elfogyó utat.
Hogy most egy kanyar jön?

Levágom.
..s akkor mi van...
?

2009.12.25.-2011.12.30.
Zsefy Zsanett

BÚÉK - 2012!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!

Happy new year!

2011. dec. 28.

Szilveszterrel az ágyban - B Ú É K 2012!


Ma még veled vagyok,
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.


Néha eljövök,
(évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom
én, a Szilveszter.
Az emlékeid megszépítik
majd a múltat.
De ma nem beléd,
inkább piros pezsgőbe fúljak!


B Ú É K  2012!
2011.12.28.
Zsefy Zsanett

fotó: parameter.sk

zene linkje:  http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q

2011. dec. 23.

KARÁCSONYI MEGLEPETÉS

BOLDOG KARÁCSONYT!
Kedveseim! Az angyalok
ma betoppannak az ablakon,
pici topánjuk nem koppan,
arany hajukban fény lobban.

Elviszik nektek a szívemet,
nyisson kaput a szeretet!
Engedd be, hogyha arra jár
angyalszárnyon egy öreglány!


Fenyő illatba mártottam
szeretetemet, elhoztam.
-Ingyen van, nagyon keresett-
adok belőle eleget.

Szobádba lopok meleget,
kezemmel simítom lelkedet,
fényleni fog az éjszakád,
van aki mégis gondol rád...



2009.11.23.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 21.

Karácsonyi csillag



Azt hittem, hogy csillag vagyok,
a mennybolt is tőlem ragyog,
lábam nyomán fénysziporka
fröccsen szét az angyalokra.
Fenyőtűkre angyalhaj száll,
csillog rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán vibrál fényem,
gyermekmosoly lesz szentélyem.
Azt hittem hogy csillag vagyok,
pedig anyám könnye ragyog,
három király minden kincse
elfér abba' a nagy nincsbe'.
Már nem hiszem, nem is bánom:
cseppnyi az én mennyországom.
Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor csúcsra tűzöm.
Messze ragyog, mégis bennem,
halálomig a szívemben.

2011.12.21.
Zsefy Zsanett
http://youtu.be/51bO1CVPWRA

2011. dec. 15.

Hangulatcserepek

Nem új versem, de a blogjaimban eddig nem volt olvasható.

Adamo: Tombol a hó"  http://www.youtube.com/watch?v=_64nc_NLE_I


tegnap óta valahogy a fák is nagyobbak lettek
megelevenedett a komor képek sora
rám nehezült az éjjel, a napok halotti tora
tükörben nézem, vajon ki vagyok
megvakult foncsoron elkenődött kontraszt
alig kivehető folt, vagy falon árnyék 
ami nyomaszt 

mázsásan terpeszkedik a hólepte tájra
ahogy ereszkedik 
a csend 
a semmit magába zárva 

most a hangtalan sem zavar
valahol az avarban fagyott bogár

talán szép halál

s a táj, hahó
de jó látni, hogy hull a hó
- tenyeremben olvadnak a pelyhek -

közben meztelen talppal állok
s halok, ha már nincs mire várni 
vagy talán törött cserepek között
magamat megtalálni lenne jó


de mindent betemet a hó

2010.12.11.
Zsefy Zsanett
fotó: Bakk Péter-D-Korea

a nemkívánatos Karácsonya

...ellentétben Vele, akit szívesen látunk/látnánk/, és hallgatjuk..


Csak úgy egyszerűen
belerobbant a csendbe.
Fészkelődött fotel mélyén
öledben meleget keresve.
Rácsodálkozott bejgli illatára,
toboz-fosztott fenyőd árvaságára.
Körbelebegte.

Girlandot könnyeidből húzva
varázspálcát lengetett.
Csillámporosan mozdult,
mint ki lehozta az eget.
Lelkeden kúszva magát kellette,
hogy marasztald.
Hozzád bújt,
hadd legyen örökké veled.

De ajtót mutattál neki.
Most kint kullog,
és nem érti,
miért kell a magánytól
idegenkedni..
          2010.12.16.-2011.12.15.
              Zsefy Zsanett

2011. dec. 11.

Kalácsba fonva



Ma monitorcsendre vágyom és mosolyra,
karácsonyfa alatt halk csengettyűszóra.
Kalácsba font szavak ízére, mesékre,
gyermekeimtől áldó ölelésre.
Valami nagy-nagy tűzre a szívembe,
parazsából szikrákat fűzni estre.
Anyám hajának hajnal-illatára,
otthonmelegre padoknak utcákba.
 

..és adnék szigetet, holnap-biztonságot,
körbe keríteném azt a kis világot.
Kizárnék onnan könnyet, pénzt és fegyvert,
éjtől is vigyáznám színekkel a reggelt.
Mert csendre vágyom és mosolyokra,
nem magukra hagyott sikolyokra,
kalácsba font szavaknak ízére,
..váljon a ma századunk díszére.



2011.12.12.

2011. dec. 8.

Volt egy világ



Volt egy világ, sezlon szélen,
kuporogtam kályhafényben,
anyám könnye, mint a csillag,
apám szeme napként csillant.

Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem élvezettel.

Ha belöktek, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem,
szakadt szívem minden húrja,
apám, anyám féltőn súgta,

Ne merészeld most feladni,
az életet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!

Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház..


2011.12.08.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 7.

mert a Föld mégis gömbölyű...

Dvorak - New World Symphony - Part One: 4th Movement, Dublin Philharmonic, Conductor Derek Gleeson

http://youtu.be/yctfXIqugXc

 

hazudj, ha tudsz
bordó lepedőd ráncaiba vágyat,
ágyad puha gödrében
ölednek szenvedélyt,
részeg fejjel hazudj józanságot,
üres zsebekbe kincset érő reményt.
kilátást ablaktalan szobákból,
süket fülekbe szimfóniát,
tenger moraját miközben látod,
sivatagi dűnékről illan el az árny.
mosolyt mikor ölni szeretnél,
könnyet, ha nincs is már szíved,
kőszívű apát lelencnek,
hazudj, ha tudsz s ha van kinek,

láncot, bilincset hazudj szabadságnak,
igaz világnak mákonyos hitet,
hazudj, ha tudsz,
mikor tükörbe nézel,

és te néhanap még el is hiszed...

mindent megtehetsz hamis talárban,
míg dagadó zsebbel másokat becsapsz,
de már ne rajzold korongnak a világot,
a végén még lezuhansz..


2010.09.10.-2011.12.07.
Zsefy Zsanett

("Hazudj, ha tudsz" - 2010.09.10. - átirata..)

2011. dec. 6.

idetévedt sorok...

ne riasszon meg a válasz:
kell nekem egy erős támasz,
 - nem hamis lélekkufárnak,
inkább rejtett csillogásnak -
nem  giccsköpő, langy, borissza,
inkább harcos Bornemissza,
szomjat oltó költő bája,
kinek még sem rossz a mája,
hogy zenéljen a fülemnek,
mikor intek a jó-kedvnek,
hogy ha kell pofon is vágjon,
de közben kicsit imádjon.

nem számít hogy mi az elve,
- az empátiát bőven merje -
ki' barátja, ellensége,
csak szívében legyen béke. 

2011.12.06.
Zsefy Zsanett

2011. dec. 4.

Karácsonyi álmok

/átirat/

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.
Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
szobánkba belopnak ezer csodát.
Gyermekálmokban a fehér lovat,
a herceget, ki csillagot hozat,
palota kertjébe sok kis manót,
kamaszkorunkban egy fess udvarlót.
Szívünkben őrzött titkolt vágyakat,
tengerparti vagy szerény házakat,
levegőt szelő sárkányrepülőt,
egyenesbe gyűrt jövendő időt.


Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, ma a jelent álmodják,
életükben itt a földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
s elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Mert a helyükben te soha sem lehetsz...
Így hisszük mi mind, ostoba emberek.




2011.12.04.-2012.11.16.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 29.

szeretet a lefolyóban

Karácsony előtti gondolatok...empátiából

...látod a keresztet a hátamon?
hát én faragtam

magamnak

s a kínpadot sem más ácsolta
csak a millió csoda emelte elé a fákat égig
gyökerükkel a földet sem érik
valahol szívtájon fakadnak
az erek vértelen kapillárisok
szivacsként szívják magukba
bűnömet

a homlokomra csorgó keresztvizet
rég felitta a nap
mosnám kezem
simítanám arcomat
de szúrnak a tűlevelek

karácsony közeleg

gyanta óvja sebem
el ne fertőzzelek
bizonytalanul állok

a "talpfáim" akár sínek közéről lopottak
kátrányosak
elhagyatottak

de majd csillognak körben a díszek
nem bóvli sztaniolcukorkák
rumos-diós
mai ízek

CD-ről Mennyből az angyal
ismét porcelán vagy cserépbe
göngyölt akarattal
röpít a retro-modern
a dallam
szeretni jó
szeretni kell

egy- két- há..napig
a csapból is folyik


és ünnep után

a kanális


2011.11.28.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 27.

az utolsó randevú előtt



http://youtu.be/hVb8NnjiXlU


...voltunk szépek 
és még szebbek
hozzánk bújtak
értünk epedtek

hajunkban napsugár babrált
kulcsra zárt kezünk
bizsergést dajkált

egyszer csak felkapott
ringatott a tenger
próbára tett Isten
viharral
csenddel

ám lassan minden
elpihen
mi egekig emelt
földet ér
leveleket kócol
avarban a szél

az emlék
itt-ott még fellel
néhány szép vonást

valaha-varázs

de szemünkre 
átkos ezüstszálak tapadnak
öreg esték karca

nem vágyjuk már a zajt
de még ránctalan lepedőt sem
halott arcra


2011.11.27.-2013.02.19.
Zsefy Zsanett


Kép szárm. helye: harmonet.hu 
http://www.harmonet.hu/data/cikkek/21000/21992/03.jpg

2011. nov. 26.

Voltam

átirat...
http://www.msn-art.hu/hatterkepek/nonfigurativ/284-msn-hatterkep_resize.jpg
/kép webhelye: msn-art.hu/
http://youtu.be/b8Fa8Pc4Bbw

Lehet megbotlottam?
Hiányjelekbe meredtek  a sorok.
Akaratlanul feltornyozott
értetlenség fut szét a lapon, mint
itatósra csöppent tintapaca.
Hátát görbítő kérdőjelek
félszegen töprengenek az okon.
Ennyi lenne?
Ennyi volt.

Mi volt?
Volt?

/ a lap sarkán
szétkenődött
folt amatőr
volt

hol volt
hol nem volt

meg-/
holt/

Átirat: 2011.11.26.
Zsefy Zsanett

hármasban

az "idő a szerelemre" átirata..








 



 http://youtu.be/4yDIO0DXKok

barkához simul a jácint
ledér szerelmest 

játszik

ne engedd hogy

a hajnal
magamban leljen 


nyiss a szobámba halkan
nem sóhajtok
ne kelljen zajban
titkot rejteni
ha éled a tűz
forrás fakad

meztelen lelkeddel
add nekem magad

nyoma se maradjon másnak
pernyét se hagyjon múlásnak
némán súgd ne szavakkal
becézd rám érintéssel
akaratlan

leszek tiszta lap
rajta te a festék
szótlan megadás
elfogadó estén
mit kőbe sem vésel
mégis örök

mi ketten
s a törékeny gyönyör


2011.11.26.
Zsefy Zsanett
 
Véglegest lsd: Érintésedre...címmel!

2011. nov. 23.

ha köztetek


...mint szédült tyúk
kapirgáltam az ülőfát
hajnalt ébresztő kakasszóban
rohantam körbe templom udvarát

..sóhajok hídjának
elavult szegecse voltam
földrengés romjai között
összetört reményben
hegedő sebként bújtam

...hovasoroljam szabadon
agyrímekben
konvencionális erőlködésként
versírásba kezdtem

bocsásd meg

ki tudja meddig
szabadon
de ücsörgök még egy kicsit
ha lehet

az emlékpadon


2011.11.23.
Zsefy Zsanett

Kép webhelye

Hunyadi-szobor és a Városháza tornya
pecs.xutazas.hu

2011. nov. 21.

a szerelem illata

Il faut croire aux Anges_Alain Morisod & Sweet People

míg élni vágyom halnék minden percben
az észt felül írja minden gyötrelem
keserű ki soha meg nem éli
de ha ajkon csókol
édesen is szomjat olt vele

templom kövén mirtuszvirágos léptek
mind fűszálon ringó harmat hajnalon
érintésük sebet nem ejthet inkább enyhít
szerelemtől hevült szívfalon

szavak ívébe hogy is foglalhatnám
szemvillanások tüzét ruhák ráncain
a tiszta fényt amint kapaszkodik
időt szakítni vágyak selyem-fehér
jázmin szirmain

hasonlíthatnám-e mi bőrön át vezet a szívhez
ha csobogásba halkulva erekben neszez
vagy gondolatnyi félsz tört része alatt
robajjal ítél halálra szép reményeket

ha egzotikus ilang-ilangos esten
sejtek diszkrét parfümje lebeg
szabadulni nem hagy hiába küzdesz
vele s érte inkább elepedsz

mint fákra csorgó napfényt 
rezzenetlen lombja fogva tart az érzés
mindegy áldás vagy átok tovább az vezet

olyan hiábavaló kérdés a miért és a meddig
ne is firtasd csak élvezd 

ha testeden selymesen átdereng



2011.11.21.
Zsefy Zsanett

Kép: ylang-ylang

2011. nov. 19.

Szeretnék adni mégis

Semmim sincs, csak asszonáncok..
 

Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,
a régit hordom, azt kell tovább álmodd.
Hol csillagoknak sziporkázó karca
felettünk az estet kitakarja,
ki ablakából ennyit csen magának,
kincseiből szeletnyit imádhat.
Míg köd sejteti, hol a határ vége,
nem láttatja, milyen az ég kékje,
fényes nappal utcák színes arcát,
mikor idő nem vívja a harcát.
Ám 'hogy oszlik, derűt hoz a bércre,
a Nap sugarat hurkol laza fércbe,
ruhát szab-varr báli belépőnek,
bíborfényt az alkonyterítőnek.
Reggel párját kibontja pirulva,
földre hull a selyem holdfényszoknya,
pőreségét oly büszkén viseli,
bármely' nimfa megirigyelheti.
Nincs szebb mint az alkony tünde fénye,
holdsugárnak játszi könnyedsége,
Napnak földet csókoló sugára,
a világ, ami így marad utána.


2011.11.19.
Zsefy Zsanett

diszharmónia - az utolsó szomorú dal

  http://hg.hu/upload/images/photos/000/054/362/cikkep.jpg
Tango



egy sötét sarkon vártalak
hol villództak magányos házfalak
kandeláberek szünetjelében
 
tömjént sodort a szél felém
az est lerészegült kimért
sóhajjal legyintett képen
 
lehet zenélt vagy sírt a sín
míg ívén átbucskázó kín
követett nyomodat félve
 
most újra ég a lámpasor
fénye fákon áthatol

árnyékom szökik az égbe
 
míg kart a karba nap sem ölt
mi lesz ha majd a meggyötört
estek is egymásba érnek


2011.11.19.
Zsefy Zsanett

The Last Sad Song 

2011. nov. 14.

emberöltők titka







http://youtu.be/syDfN1BTSMw

hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel 
kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap 
peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet 
csengő kanócát rántva harsogja lépcsőkön kapaszkodjanak mehet 
nyomában macskakövek közt sikongnak sínek 

fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől 
s hogy pirulok továbbidőz egy plátói sóhaj 
csicsergő gyerekek hangjában karton ruhába öltözik a múlt 
míg keserű mandula illatú éjfél vár hajnali lombsusogásra 
a világ szíve is halkan dobban a folytatásban 
mint érett gyümölcs terített ponyvára
ismétlődő évszakok peregnek megállás-nélküli emberöltő-képek 
köztük sejlik én is ott vagyok valahol e folyton-születő nyüzsgésben 

tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik fekete kérdőívek 
de hiába rajzolom rájuk filccel a választ még körvonalakat sem láttat' 
a majdanit meg sosem értem 



2011.11.14.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 13.

Álmodó levelek

A Reménylevelek c. versem eredetije..










 
Bíborerek futottak szét a mennyen,
a Nap sebzetten alábukott,
mohazöldön ágyazott meg az este,
vörös a sárgával összesimult.
Csillagszekér gördült az égen,
a bakon félhold játszott urat,
avartemetőben egymáshoz bújva
két falevél rótt álomutat.

De csitt, csak halkan lépkedj!
Hagyd meg hitükben mind:
felébrednek még tavasszal,
mert
nélkülük nem zöldell föld,
és kékbe az ég sem öltözik.



2011.11.13.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 10.

Angyali szerelem

papilio-machaon.jpg








Két
tündér-bájos gyermek lépdel,
kéz a kézben s közben kémlel,
üres utca vakablaka
nem les-e a mozdulatra.
 

Nem érzik még, élet mit rejt,
szemükben az éden, zöld kert,
tátikák közt búvó méhvel,
fecskefarkú lepkeröpttel.

Csókot lopni most tanulnak,
felnőttektől okosodtak,
lehet lesve, de nem éjjel,
buszon látták tűzlő képpel.

Kicsi szöszke arcát tartja,
barna kis srác elfogadja,
érzik vibrál másik lángja,
de nem értik, mi hibája.

- Próbáljuk meg felnőttesen!
Csitri ajkán száj -  félszegen -,
elpirulnak, cuppantanak,
nagy titkukkal elszaladnak.

Vakablakban két kis madár
gallyakból épp fészket csinál,
keskeny peremen megbújva,
két angyalról súgva-búgva.



2011.11.10.
Zsefy Zsanett


Kép:
papilio-machaon.jpg
Készítette: Pellinger Attila
Madarak, lepkék honlapja
http://lepkek.modulgp.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3&Itemid=8

2011. nov. 9.

Párbaj


 










Régen bölcsőm, ma az ágyam
biztonsága ringat lágyan.

Lépni tanultam, gyakran elestem.
Állni nehéz volt? Támaszt kerestem.
Segítő társat Isten adott.
Inkább mégis magam vagyok.
 
- Hajadnál fogva rángattalak ki.
Ne beszélj vissza! Nem várja senki.
Te vagyok én, és hol a tudat,
nem hasonmás vagy. Új az utad. -
 
Kovásztalan élet méhe kérges.
Félbarna kenyérben liszt is férges.
Tescós puffancs. Hamis a fagyi.
Hasam üres, tárcám is gagyi.
 
Felemás zokni az agyam megint.
Ki lesz, ki anyám helyett megint?
Tükör sem mutatja arcomat.
Magammal vívom harcomat.


2011.11.09.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 8.

diffúz ajándék


Zeneajánlóm versemhez: Egy asszony illata
http://youtu.be/2cOnFa02_Ng

sugarat hoztam volna
de csak szórt fényre tellett
lophattam volna sugárkoszorút
mi más penna íve alatt
csillanó
szavakból termett

benne
hamis lenne a muzsika is
idegenül sajdulna a nóta

a négy fal között ébredek
nap mint nap
ott élek én 

a holnap-matróna

kint diffúz fényben
nélkülem is kékell az ég 
mozdul óra mutatója
idebent neked adtam
minden színt
 
még ne taposd padlóba

2011.11.08.
Zsefy Zsanett

2011. nov. 7.

Csupaszon - egy megsárgult aktfotóm

..AMIT HIÁBA SZERETNÉD KEDVES OLVASÓ...NEM CSATOLOM.. :)))


Magasságom százhatvanöt,
Isten csak ennyit adott.
Bár nem léphetek kifutóra,
van nálam rosszabb fazon.
Lábujjaim száma se sok,
kettő híján tucat.
Nem görbék, ám nagyon mások,
kicsik arányosak.
Lábam szára karcsú, mint nyír,
combom sima platán.
Két domb között erős a gát,
hogy óvja barlangtanyám.
Ha szemed feljebb siklana
látna egy sík mezőt,
hol hasfalamat csiklandhatja
bársonyos őserőd.

A has felett két bíbor bibe
csábítná tekinteted.
Hullámokon jelezne ringva:
kikötőd itt leled.
A lüktető két part között
felfutva, tekinteted
egy ívelt lankán csókolhatná
magasba szerelmedet.
A nyak fölött kagylókba zárva
őrizem a zenét,
kalapács zaját, világ dalát,
ajkad üzenetét.
Az illat vonzná orrcimpádat,
ha hagynám, hogy tovább is menj.
A szőkeségem nem tudom már
igazán milyen lehet.
Félkörbe zárja szépen ívelt
lusta szemöldököm
a búzakékbe sötétedő
íriszem,  szemredőm.
Csinosnak orrom nem mondható,
valaha volt pisze.
Miatta gyakran megesett,
hogy azon vesztünk össze.
A szám, mi dús és érzéki
úgy ontja a szavakat.
Jobb, ha meg sem kérdezed:
ma hogy’ érzed magadat?
A karom s kezem mi kimaradt,
mint füzek ágai
ölelnek, ha az est leszáll
s nappal sem szárnyaim.
Az elmém hiába kutatod,
az amit rejtek én,
meglepetés is kell legyen
testem egy rejtekén.

Zsefy Zsanett
2011.04.23.-2011.11.06.