2012. ápr. 25.

Alkonyló






javított..






  


 http://youtu.be/q6xgTfdTYtA


Poros útra simult már az este,
főkötőjét csillaggal hímezte,
s úgy lengte körbe öles áhítattal,
mint templomkőre térdeplőt az angyal.
A csorda ballag, nem számolja léptét,
ősi ösztön igazítja vérét,
arra viszi bús fejét a marha,
hol istállóját friss szalma takarja,
s gazda keze egyengette jászol
kisdednek is pihenő volt párszor.
Hol kéményen tollászkodó gólya
bentlakókat minden bajtól óvta
anyám szeme szerette a házat,
azért is volt bennünk az alázat.
Tudtuk sorra, kicsitől a nagyig,
hajnaltól kap erőt s az alkonyig
végighordja kötényében terhét,
nem szórja szét másnak a keservét.


2011.04.27.-2012.04.25.

Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Katalin írta...

óh, de gyönyörű szépségesség

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Köszönöm Katikám! Öröm, ha tetszett.