2011. aug. 29.

Maszk

Apámmal...........Az "apám" c. versem átírata..

  








Erős kezed simítja arcomat,
de homlokomhoz puhán érsz,
ne törjön gondolat.
Könnytelen holnapot ölelnél rám,
hát nevetésbe rejted aggodalmadat.

*
Azóta veled és nélküled
vagyok
és maradok
Te,

magam.

Ezért öltöm fel 

minden nap
bennem felejtett
arcodat.

*
Emlékezés Édesapámra, Szentesi Kálmánra.


*
(1925. január 31.- 1997. március 10.)

*
     Átírat: 2012.01.31.-2012.10.13.
        Zsefy Zsanett

2011. aug. 20.

Szerelmem, Nyár..

 
Sárkány Sándor festménye:
A szerelem illata

 Zorba, a Görög:
http://youtu.be/dXR-quLd8C0


Csak a nyár tudja őrizni a titkot:
a moccanatlan fákon ülő dalt,
ha susogja vagy intim pillanatban
rád érinti, már az felkavar.

Mert a nyár idézi a Szerelem ízét,
vezet kapcson bíbelő' kezet,
hamis mosollyal vetkezi le ingét,
hogy észrevétlen mezítlen legyen.

A nyár tudja csak megmutatni arcod,
szemedben a földi színvarázst,
a Mindenséget, mit hordozol s míg alszom
elhiszem, hogy lesz még pirkadás.

Csak a nyár tudja őrizni a titkot:
az esték hűsét takargató fény
míg átölel a színek között itt-ott
lassan fáradt kékkel földet ér az ég.


2011.08.20.
Zsefy Zsanett

2011. aug. 19.

az úton elfelé...

  


....ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony  kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

 
most szökik tétova léptekkel

tovább..
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám


2011.08.19.
Zsefy Zsanett

2011. aug. 16.

Még mindig nem tudod

...mitől döglik a légy,
mi kell ahhoz, hogy költő légy,
hogy kapaszkodj az uborkafára,
hogy tartson meg Pegazus háta...

...mitől lesz a versed zengzetes,
mások szemében (is) veretes,
mi kell ahhoz, hogy más élvezze
soraidat, s ne érezze
fűzfapoéta giccsének,
amit még sajnos dicsérnek...

is..

2011.08.16.
Zsefy Zsanett

2011. aug. 13.

A facebook és a vélemény...



Napjainkban már nem okoz gondot virtuális kapcsolatokon keresztül barátokra,  esetleg ellenségekre, vagy pusztán együtt gondolkodókra "szert tenni", véleményt cserélni. Biztosítja az internet világa. Köztük pl. az egyik legnagyobb: a facebook. De csínján kellene ezzel bánni!
Ország-világ előtt "seperc" alatt lehet népszerűvé tenni valakit, valamit, és eltaposni hosszú időre, vagy örökre.
Ami miatt ezek a gondolatok megszülettek bennem, nem eredményez valószínű életre szóló traumát a megcélzott oldalnak, de elgondolkodtató, hogy negatív jelzőnket ráaggatjuk arra a portálra, ahol jelen voltunk, még vagyunk és lehet még leszünk is.  Igaz, a szerzők java része abban a tudatban él, hogy nélküle az irodalom koldus botra jutna..és ő az, aki pörgeti a lapot, miatta magas a színvonal..azaz, ha ő ott nem publikál/hat/ akkor annak a portálnak annyi. Nem feltétlen.
 De, ha úgy is lenne, "a madár sem piszkít a fészkébe"....legyen az akármilyen "siralmas" is...

2011. aug. 11.

Nem a visszhang, (csak) a szó dübörög..

.....újabb (ön)kritikus  kesergő
 


 





Nincsen tudás, ha látod a végét,
semmitmondást rejteget a kévéd,
aratni is kár annak, ki balga,
széjjel hull a szekerén a szalma.

Csomóban a parlagfű is mérgez,
távolabbról szemnek nem oly vétek,
mondhatod: hisz oly' gyönyörűn zöldell,
de ha tüszkölsz, kiszakítod földdel.

Sok a fűzfa, ágai szomorak,
leveleit téped utókornak,
pedig meghal hamarabb, mint hinnéd,
te adod rá a halotti ingét.

Nem visszhang, a szó dübörög szádon,
senki nem kér levetett gúnyádból,
csak azt szabad magunkra felvenni,
ami elménk hagyja nemesedni.




2011.08.11.
Zsefy Zsanett

2011. aug. 9.

A Hold szerelmese


 Beethowen: Mondschein Szonátájára

ÁTIRAT


Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden ébredéshez,
keserű gyermekkor akkordokba téved.

Míg a hang csendesül, befelé úgy fájul,
hasítása siklik, billentyűkön tágul,
s átívelve rögtön simítja az égre
a csodát, hogy a mát végleg megigézze.
Azt, amit már később soha meg nem hallhat,
de siketen is él benne minden dallam.
Szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
hogyha megszülettek máshoz elérjenek.

Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem árt neki semmi kétség.
Álmodva pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ.
Kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

Ezüstös holdfátylon csillagok feszülnek,
hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.


2011.08.09.-2012.10.08.
Zsefy Zsanett

*
(korábbi címe:Titok)

2011. aug. 8.

akkor másképp... versem videón



Még több effekttel:

firka..



 Fájl:Parus major male.jpg
Ha halni vágynék megtenném-e végre,
vagy csak lámpást szögeznék az égre,
hogy mindig láss és szemmel is tarts engem,
ne feledjem, hol lakik az Isten.  

Ha halni vágynék lenne-e mi tartson,
gallyaimat törzs, gyökér, s a lombot
lakná-e még tovább sok kis cinke,
ha tudnák, holnap száradtan dőlök le.  

Ha halni vágynék - ugyan már mi végre -,
hogy ellenségem örömét tetézze
rossz döntésem, s fájjon aki bír ma..
Tán nem teszem. Hisz ez csupán egy firka.




Zsefy Zsanett
2011. 08. 06.

2011. aug. 7.

öregedés..

 http://www.hirextra.hu/data/Image/tudomany/2010/05/Orok_elet/oregedes_01.jpg

Szövetekben sejtekre ül álom,
szenvednek, mint bogarak a lángon,
halódnak sprőd hártyák közé bújva,
enyém minden múlás baja-búja.


Zsefy Zsanett
2011.08.06.

Vajon, lehetetlen..?

A Virtusnak ajánlva...

http://www.litera.hu/files/frontpage/farkasbarany.jpg

Vajon lehetne a csendet megtörni
kalapácszajával, hogy észre se vedd?
A sarkokat gömbölyűre csiszolni,
hogy mégis határozott éle legyen,
a szót úgy forgatni, hogy ne fájjon,
ha kés szélén pendül..
Csak simogasson,
ha a vér mégis
freccsen..
az is csak véletlenül.


2011.08.06.
Zsefy Zsanett

A fotó származási helye:
http://www.litera.hu/hirek/a-farkas-es-a-barany

2011. aug. 6.

Mondtam már


Hogy megszülettem abban semmi érdem,
macskakövön koppant gyermek-léptem,
ma betonban ébred minden reggel,
régen jobb volt, mondtam már ezerszer.

Az íz is más volt, hát még az a hajnal,
pacsirtaszó nem küzdött sok jajjal,
ma ízületek lángja lobog bennem,
neuronok kopnak sebesebben.
 
De most is annak fáj a feje reggel,
kinek keze kenyeret sosem lel,
háza, dolga, ha valaha volt is,
sovány vigasz, marad most már kódis..






Zsefy Zsanett