Kiskapumban ácsorog az este,
némán kéri most is, eresszem be,
mért ne hagynám felverni a sátrát,
megleshessem csillagai táncát.
Fogy az idő, nem hagyhatom szökni,
azt a kicsit meg kell már becsülni,
nem engedem elillanni könnyen,
nehogy későn szakadjon a könnyem.
Addig jó, míg zárba a kulcs illik,
magam útját járhatom míg nyílik,
egy vendéget felednék ajtóba',
ki azért kopog, mert ütött az óra.
2011.09.14.-2016.03.20.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése