lábujjhegyen jár a szó..
így léptem be mindig hozzád
mikor lecsendesült mind mi rohanó
és párnádon marasztalt a nyugvás
be szépek voltak akkor a csillagok
égen ezer hópihe-mocorgás
megfogta röptüket bájolón
pár lehozom-sóhajtás
most is itt vibrálnak vállunk fölött
visszakacsintásra várnak
a pillánk mögött rekedt közönyt
reggel halkan kimossa
a bánat
2011.09.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése