Zsefy: Seholsincs Világ: Bizsuk és gyémántok

Bizsuk és gyémántok

Ide hozom, amik máshol nem, vagy eldugott helyen lelhetők fel.. Fotók, gondolatok, egyéb csecsebecsék..

Gondolatcseppjeim...bizsuk...
*
A magánéletet és a művészetet külön kell választani! Azt mondom: Ne az embert keresd a versek- alkotások - mögött, hanem a Költőt- az Alkotót - !
*
Az őszintétlenség minden portálon - s az élet minden más területén, ahol vezető és "vezetettek" vannak - jelen lévő jelenség. Ott, ahol hamar kívül találja magát az ember..sajnos nincs ezen mit csodálkozni.
De, hogy ki tudja elfogadni, és ki nem, az már személyiségfüggő is.
*
A tudással egy szitát próbálok megtölteni, a humorral a bánatot leplezni, s a lelkiekkel a szeretetéhségedet csillapítom, hogy azt érezd, nem vagy egyedül a koplalásban.
*
Vannak, akik azért szeretnek, mert azt hiszik szép lelkem van, és vannak akik azért nem, mert elhitték. Én meg a mai világban örülök annak is, hogy van ...
*
féltés

míg néha lépnél páros lábbal rájössz csak rúgni tudsz nagyokat

így a hátsód jó előre takard nehogy visszakapd a gerendadarabokat..

*
Kis pontok sem vagyunk az Univerzum egészéhez viszonyítva..de földi létünk mégis óriássá tesz bennünket az élet parányi szikráját sem mutató égitestek szervetlen világához képest.
A leheletnyi éltünk ezért oly becses kiváltságát őrizni érdemes.

*
Múltunkat őrizzük...jövőnket álmodjuk.

Mindenkinek megvan a maga keresztje..de nem mindenki
szereti, ha azt meg is látják.

*
Összetörni mindenki tud, de újra felépíteni magát csak kevesen.

*

A test csak köpeny, ami hol félszegen, hol kacéran hagyja
kivillanni lelkünket.

Ha sokat kiabáljuk, hogy kicsi vagyok, egyszer azt érjük meg,
hogy nem elmennek mellettünk, hanem csak megbotlanak
bennünk...

*

Mindig azt hiszem, érek valamit. Aztán kilépek az ajtón..

*
Mikor simának látszik az út, mindig fejbe kólint a valóság.

*
Nincs elviselhetetlenebb a tömegbe gyűrt magánynál.

*

Bármily' nehéz is a teher, ha magyar vagy viselned kell!

*

*
A Szüleim így vallottak:

Akik igazán szeretik egymást, azoknak nem kell mindig a szóbeli
megerősítés. Azt úgyis érzik.
Nem is csépeltük el a szót. De nem volt olyan perc, hogy ne
éreztük volna..még haragudni is egymásért és nem egymás ellen
haragudtunk..nagy ritkán.

*

Ló nélkül hogyan nevezhetsz be a Nemzeti Vágtára?
Előbb hagyod magad lóvá tenni.

***
Meddig nyújtózkodhatsz, ha takaród sincs?
Akkor a csillagos égig.. :(

***

Mire vágyik az ember egyre inkább?
Egy jó szóra.
..és az állat?
Egy jó emberre.

*

.....ha a nehézre még egy követ is kötsz,
csak mélyebbre süllyed, de attól még megmarad.

*
Az idő könyörtelen...megállni képtelen.

*
..keveset tudok ahhoz, hogy okos, de
túl sokat ahhoz, hogy boldog legyek......

*
...nincs új a Nap alatt..
pedig minden régi egyszer új volt.

*
A vakmerőség gyakran maga a halál..
Élj úgy, hogy bátran se kelljen idő előtt meghalnod..!

*
A művészet egyik szemszöge:
Az olyan ember/ek/, akiknek csőlátása van hiába lát/nak/ egy adott szögön belül jól,
nem veszik észre, hogy mellettük, körülöttük, rajtuk kívül is van világ..s nem is akármilyen..

*
Én komolyan veszem a világot, de szeretem humorosan megélni,
és tisztelem a jó humort, mert megmutatja, mit kell komolyan venni.

*
Az Élet az igazi sakktábla, ahol Te vagy a bástya, de király lehetsz, ha jól lépsz..!

*
A Barátság egy olyan fonott kosár, amit örökké fonni kell, és az a jó, ha sosem készül el...

*
A Szeretet mindenkiben benne van. Csak meg kell találni.

*
Az Igazi Szerelem gyakran hiánycikk. Ezért is vágyunk rá annyira!

*
A munka nemesít. Én nem vagyok nagyravágyó.

*
A munka nemesít...A segítség nekem többet ér.

*
Az utat mindig könnyebb megmutatni, mint végig menni rajta.

*
Attól, hogy elszálltál magadtól, még nem vagy sas.

*
A macskákat lehet nem szeretni... Ki mondta, hogy engem szeress?

*
A kutya feltétel nélküli hűséges társad. Na és Te?

*
A vers a lelkünkben születik, s a lelkedben él tovább.

*
Nem az motivál az írásban, hogy másokat legyőzzek,
hanem, hogy jobb legyek ma, mint tegnap.

*
Mindig higgy a Költőnek! Akkor sem hazudik, ha nem igaz..., és soha ne higgy a költőnek,
mert akkor is hazudik amikor igazat mond!

*
Aki kitűnő kritikus, még nem feltétlen őstehetség, vagy egyáltalán tehetség a kritizált műfajban.
Bár annak hiszi magát.

*
Ősz van..szép és szomorú. Nagyjaink is tovább lépnek, de az értékek maradnak jelennek, jövőnek..a múlt az elkövetkezőknek lesz tiszta vizű kút.

*
Nincs dal, vers, színdarab amit mindenki, mindenhol egyformán adna elő..azaz mindig minden egyes előadásmód a Szerzőn és gondolatain túlnő..gazdagabb lesz annak a lelkivilágával, aki azt interpretálja. Ettől lesznek egyedivé a papíron lélektelen sorok.

*
Nekem a Vers olyan, mint egy gyöngykagyló, amit vannak Költők, akik felnyitnak előre, hogy a benne rejlő gyöngyszem vonzza egyből a tekintetünk. Míg vannak, akik
hagyják, hogy az Olvasó bontsa ki, s meglepetésként érje, ami szépség benne rejtezik.

*
Nem vagyok költő, de szeretek írni.
Mások - vagy inkább legtöbben - verseknek nevezik ezeket a
gyakran szomorkás hangulatú írásokat.
Én inkább belülről fakadó hópihéknek.
Törékenyek, aprók, védtelenek.
Kavarognak társaik között a forgószélben, táncolnak ég és föld között,
vagy földet érve magányosan haldokolnak a csillogó napsütésben.

Esendőek még társaik között is. Hiszen hiába fedi hó a bérceket,
ha az éltető Nap sugarai egy hópihének, - ha nem ölelik szorosan a többiek -,
egyenlő az elmúlással.
De amíg él igyekszik csillogni, tisztán és fehéren.
Nem önmaga, inkább mások örömére..
*
Ha soha semmit nem osztok meg Veled,
ha mindig csak az árnyékba húzódva
élem az életem, akkor ha egyszer elmegyek
a fejfámra csak ennyi lesz írva:
lehet hogy nagy volt, lehet csak egy kis senki,
amit tudott azt is hagyta eltemetni.

Ezért csak az árnyak suttogják majd a nevem..
De addig engedd magadhoz perzselő képzeletem!
*
Még csak suttogok.., ha mégis meghallod,
talán benned is valami nyomot hagyok....

Fotók...gyémántok...

Balerinaálom - képen...hatévesen