Verseim eltávozott Szeretteimhez, Ismerőseimhez, Halottainkhoz:
elengedtelek
(időkben kavargó..)
..szeretem ahogy visszanézel.
*
...ma ablakomból szemem kémlel
álomutakról integetsz
*
pille könnyen él homokban
lépésnyi a "még" nyomodban
vajon meghagyja-e a holnap
rettegtem mindig
elszállsz messze
madarakkal fellegekbe
átkozom majd hogy távozol
fájt előre
a biztos-vége
utánad megyek a semmi-végre
hát szállj csak Édes messzire
szárnyad leszek egyszer én is
a megbocsájtó messzeségig
kísérlek Anyám
(1929.09.10.-1999.01.15.)álomutakról integetsz
*
pille könnyen él homokban
lépésnyi a "még" nyomodban
vajon meghagyja-e a holnap
rettegtem mindig
elszállsz messze
madarakkal fellegekbe
átkozom majd hogy távozol
fájt előre
a biztos-vége
utánad megyek a semmi-végre
hát szállj csak Édes messzire
szárnyad leszek egyszer én is
a megbocsájtó messzeségig
kísérlek Anyám
2011.07.06.
Zsefy Zsanett
tenyeremben csönd vagy
Édesanyámhoz...
hiányzol
nem lellek
a seholban bujkálsz
üres keretben keres kezem
végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém
csak űr maradtál
tenyeremben csönd
ha tudnád
mennyire hiányzol
pedig ott vagy
mindenben
mindenütt és sehol
2010.03.27.- 10.29.
Zsefy Zsanett
tenyered melege
ahol az ibolyák nyílnak
kék szemű árnyakkal táncol a fény
fenyők gyantacsöppeket sírnak
rekviemet zúg a viharos szél
tépett szirmokban rebben
a megőrző emlékezet
kéz melegében simul keresztre
porhüvelyek felett
2011.10.27.
Zsefy Zsanett
a kapcsolat megszakadt...
átirat...201.11.01.
Édesanyám emlékére
Édesanyám emlékére
(Nem dalszöveg..a zenét utólag kerestem hozzá..a szövege bezavarhat...sajnos...)
Leonard Cohen - If it be your will
Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.
Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.
Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott,
lelkemben szól akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál a(z) (el)múlt...
Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?
Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád s imádlak,
Megint elkéstem.
Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..
hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!
Holnap inkább tárcsázok.
Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..
De az is olyan szép lesz nekem.
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.
Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.
Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott,
lelkemben szól akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál a(z) (el)múlt...
Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?
Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád s imádlak,
Megint elkéstem.
Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..
hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!
Holnap inkább tárcsázok.
Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..
De az is olyan szép lesz nekem.
egy szál cigaretta szád sarkában
kínokba vegyült morfium vágy
tétova lépted,- télutón végzed -
fájdalom szülte mostoha ágy...
szemed tört fénye pislákol, s kérted
ne kínozzon már a halál tovább
csöndesen éltél, - még kőbe sem vésték
mégis megőrzöm minden szavát -
sírköved felett, ha füst száll és lebeg
szívom titokban a békepipát
futottam tudod, mert nem hagyott nyugtot
lekéshetem én és nincs már tovább
rohantam volna, de nem értem oda
reszketett szívem, hogy eltávoztál
azóta mondom, nincs soha nyugtom
örökre elmaradt a kézfogás...
http://www.zsefy.webege.com/egy_szal_cigaretta.html
Édesanyámhoz..
ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák
szakadt árnyékai
között sustorog a szökött szél
temetők hangjai
földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni
nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz
de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot
De hajnalban már
...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve.
Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom.
Bennem félelmet keltett a halál.
Ésszel még nem fogtam fel.
Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
kezében botján pihent
a fáradt idő.
Várta semmibe révedve
a reménytelennek tűnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára
riadt,
míg nem jöttek az angyalok.
Naponta mondogattam:
Ne halj meg!
Súgta:
Kisszívem,
elűzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.
Mégis
a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a
Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.
Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
"jó utat".
..a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.
az úton elfelé
....ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony kúszott a falakról alá
rám terült féltőn
most szökik tétova léptekkel tovább
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám
2011.08.19.
Zsefy Zsanett
egy szál cigaretta szád sarkában
kínokba vegyült morfium vágy
tétova lépted,- télutón végzed -
fájdalom szülte mostoha ágy...
szemed tört fénye pislákol, s kérted
ne kínozzon már a halál tovább
csöndesen éltél, - még kőbe sem vésték
mégis megőrzöm minden szavát -
sírköved felett, ha füst száll és lebeg
szívom titokban a békepipát
futottam tudod, mert nem hagyott nyugtot
lekéshetem én és nincs már tovább
rohantam volna, de nem értem oda
reszketett szívem, hogy eltávoztál
azóta mondom, nincs soha nyugtom
örökre elmaradt a kézfogás...
http://www.zsefy.webege.com/eg
Édesanyámhoz..
ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák
szakadt árnyékai
között sustorog a szökött szél
temetők hangjai
földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni
nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz
de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot
ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák
szakadt árnyékai
között sustorog a szökött szél
temetők hangjai
földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni
nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz
de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot
De hajnalban már
...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve.
Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom.
Bennem félelmet keltett a halál.
Ésszel még nem fogtam fel.
Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
kezében botján pihent
a fáradt idő.
Várta semmibe révedve
a reménytelennek tűnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára
riadt,
míg nem jöttek az angyalok.
Naponta mondogattam:
Ne halj meg!
Súgta:
Kisszívem,
elűzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.
Mégis
a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a
Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.
Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
"jó utat".
..a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.
Kisszívem,
elűzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.
Mégis
a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a
Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.
Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
"jó utat".
..a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.
az úton elfelé
....ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony kúszott a falakról alá
rám terült féltőn
most szökik tétova léptekkel tovább
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám
2011.08.19.
Zsefy Zsanett
