EMLÉKSZIRMAIM


Add a Facebook-hoz

Verseim eltávozott Szeretteimhez, Ismerőseimhez, Halottainkhoz:

  elengedtelek

(időkben kavargó..)


..szeretem ahogy visszanézel.
*
 ...ma ablakomból szemem kémlel
álomutakról integetsz

*
pille könnyen él homokban
lépésnyi a "még" nyomodban
vajon meghagyja-e a holnap

rettegtem mindig
elszállsz messze
madarakkal fellegekbe

átkozom majd hogy távozol

fájt előre
a biztos-vége
utánad megyek a semmi-végre
hát szállj csak Édes messzire

szárnyad leszek egyszer én is
a megbocsájtó messzeségig
kísérlek Anyám


      (1929.09.10.-1999.01.15.)

2011.07.06.
Zsefy Zsanett

 tenyeremben csönd vagy
Édesanyámhoz...
  

hiányzol
nem lellek
a seholban bujkálsz
üres keretben keres kezem
végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém
csak űr maradtál
tenyeremben csönd


ha tudnád 

mennyire
hiányzol  
pedig ott vagy
mindenben
mindenütt és sehol


2010.03.27.- 10.29.
Zsefy Zsanett

                               tenyered melege


ahol az ibolyák nyílnak
kék szemű árnyakkal táncol a fény
fenyők gyantacsöppeket sírnak
rekviemet zúg a viharos szél
tépett szirmokban rebben
a megőrző emlékezet
kéz melegében simul keresztre
porhüvelyek felett


2011.10.27.
Zsefy Zsanett 


a kapcsolat megszakadt...
átirat...201.11.01.
Édesanyám emlékére
 
(Nem dalszöveg..a zenét utólag kerestem hozzá..a szövege bezavarhat...sajnos...)

Leonard Cohen - If it be your will


Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.

Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott,
  lelkemben szól akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál a(z) (el)múlt...


Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?

Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke  vagyok rád s imádlak,

Megint elkéstem.

Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.

Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak  apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..
hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!


Holnap inkább tárcsázok.

Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.

Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..


De az is olyan szép lesz nekem.
de bocsásd meg a mi vétkeinket
(Édesanyám emlékere)
A versemet előadja: Széles Kinga
http://youtu.be/lGJL5K3NB6A


Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.
Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol,
kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban,
szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze..
Hogy káromoltam akkor a jó istent!
...de bocsásd meg a mi vétkeinket!
  egy szál cigaretta
Édesapám emlékére.
(...1997. március 10.16:05. ..elkéstem. 5 percet...)

egy szál cigaretta szád sarkában
kínokba vegyült morfium vágy
 
tétova lépted,- télutón végzed -
fájdalom szülte mostoha ágy...

szemed tört fénye pislákol, s kérted
ne kínozzon már a halál tovább
csöndesen éltél, - még kőbe sem vésték
mégis megőrzöm minden szavát -

sírköved felett, ha füst száll és lebeg
szívom titokban a békepipát
futottam tudod, mert nem hagyott nyugtot
lekéshetem én és nincs már tovább

rohantam volna, de nem értem oda
reszketett szívem, hogy eltávoztál
azóta mondom, nincs soha nyugtom
örökre elmaradt a kézfogás...


http://www.zsefy.webege.com/egy_szal_cigaretta.html

 http://7torony.hu/content.php?c=38294

egy korty a tegnapból
Édesanyámhoz..


ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák

szakadt árnyékai
között sustorog a szökött szél
temetők hangjai

földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni

nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz

de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot

Mikor elfogy az út
Búcsú Bakk Mamától ...

Tegnap még kerekeken gördült vele a nap,
éjjel a holdkaréjból csent falatnyi esélyt,
reggelre elfogyott az égről a pirkadat,
délután már magára hagyta a remény.

Ahogy az út felszaladt az égig,
elfogytak mellőle sorban a fák,
csillagok ülték körül törékenységét,
míg idelent nélküle vibrál tovább a hiány...

De hajnalban már

  (Szentesi Dédmamám emlékére)


...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve.

Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom.
Bennem félelmet keltett a halál.

Ésszel még nem fogtam fel.

Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
kezében botján pihent
a fáradt idő.

Várta semmibe révedve
a reménytelennek tűnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára
riadt,
míg nem jöttek az angyalok.

Naponta mondogattam:
Ne halj meg! 
Súgta:
Kisszívem,
elűzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.

Mégis
a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a

Dédmamám.

Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.

Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
"jó utat".

..a tiszta szobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.



 az úton elfelé
Édesapámra emlékezve
 1925.01.31.-1997.03.10.

 
....ha fájt a csend

hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony  kúszott a falakról alá

rám terült féltőn

most szökik tétova léptekkel tovább
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám



2011.08.19.
Zsefy Zsanett