2011. júl. 8.

Csak úgy..eszembe jutott

 Úgy 12 évvel ezelőtt költöztünk mostani otthonunkba, egy harmadik emeleti lakásba. Az előző tulajdonos hagyatéka között szerepelt egy marék hangya a konyhaszekrény felső polcán, és a hálószoba ablakpárkányába fészkelve egy csapat darázs. Ez utóbbiakkal nehezebben találtuk meg a közös nevezőt..igaz a hangyákkal sem volt nagy egyetértés a veled vagy nélküled témában..
De a kis csíkosok reggeli ébresztő (nász)tánca a fejünk fölött már egyértelművé tette, hogy egyoldalú döntést kell hoznunk velük szemben:
Vagy ők mennek, vagy ők mennek...

Elég nehezen, de sikerült kideríteni, hogy nem a nyitott ablakon, hanem a párkány alatti résen szállingóztak be hozzánk..Nyilván nálam szebb virágszálat a természet lágy ölén nem találtak..

Így az ablakpárkány szoba felőli oldalát leszigeteltük, s ezzel visszavonulásra és távozásra kényszerítettük a hiányomtól depresszióssá vált fullánkos sereget.
Azóta csak a madárcsicsergés ébreszt. 




Nincsenek megjegyzések: