2011. júl. 7.

szirmokra bomlott a múlt - átirat



http://youtu.be/12Q1rHl1DsM

Lila akác mögé bújt otthonom,
hol átsiklottam a gondokon.
A Péterfián a helyén már
Pláza magasodik. Beton-árny.

Falakhoz simult akkor még
kála virága, százszorszép.
Gyerekek közt ott gondtalan
millió percem volt, s hét nyaram.

Most is őrzi a nevetést
nefelejcs feje, a zsenge-kék.
Anyám hangját, az örök derűt,
ahogy a szirmokon szétterült.

A sárga rózsát a kertünkben
apám nevelte kedvünkre.
Méheknek mindig édeset,
hozzánk irigység nem lesett.

A hársfák, akácok illata
ablakon lengett, s egy pillanat,
ünnepé oldotta az esteket.
Annál szebbet nem festhetek.

Álmokat varázsolt hirtelen.
Kívántam, mindig így legyen.
Szerelmet hintett a Hold s az éj,
ezüstös köntösű holdkaréj.

A kardvirág bordó bársonya
asszonyként vonzott, s álmomban
maga volt élet és ölelés.
Mára maradt a számvetés.


2011.06.18. -2014.05.29.
Zsefy Zsanett



(Györgyike virág---a Diószegi úti kertben - Serli kanyar - mindig volt...édesapám egyik kedvenceként...)

1 megjegyzés:

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Csilla Szentesi Bakkné - 2011.06.17. 22:37 - Eltávolítás

7TNapló
Csilla Szentesi Bakkné - 2011.06.17. 22:37 - Eltávolítás

D
Csilla Szentesi Bakkné - 2011.06.18. 22:51 - Eltávolítás

Eredeti:
lila akác mögött bújt otthonom
hol boldogan telt gyermekkorom
a Péterfián a helyén most
Pláza magasodik nem árnyas lomb

falakhoz simult akkor még
sok kála virág mennyei szép
volt millió percem hét nyaram
gyerekek közt ott gondtalan

még most is őrzi a nevetést
a nefelejcs feje az égszínkék
anyám hangját az örök derűt
mi apró szirmokon elterült

a sárga rózsát a kertünkben
apám nevelte kedvünkre
méheknek mindig édeset
irigység hozzánk be nem lesett

a gyöngyike fürtös virága
szerény hírnöke legendáknak
buggyos-kék apró mezében
Szent Györgyöt idézte nevében

a hársfák akácok illata
ablakon belengve egy pillanat
s ünnepé oldotta az esteket
amorf langy-szürke testeket

varázsolt álmokat hirtelen
nem kétkedett benne senki sem
tőle szerelmes a Hold s az éj
ezüstös köntösű álomkép

a kardvirág bordó bársonya
asszonyként vonzott és számomra
maga volt élet és ölelés
mára már csak a számvetés

Megjegyzés hozzáadása