2012. aug. 31.

Melengető

Zeneajánlóm:

ezután 
ha takaróm szélébe kapaszkodom
az eget próbálom magamra húzni
míg a csillagoktól várok érted
könnycseppeket

az enyémek
lassan elfogynak
de könnytelen is mindig érezlek

ujjam hegyét esténként
majd a holdba mártom
s a szétspriccelő ezüst sugár
mint vér
beteríti testem és a hidegből
átsüt bennem
valami meleg

valami szép



2012.08.31.
ZsZs


Kép: Maksai János festménye


2012. aug. 30.

Őszi zsongás



Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.

Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön,
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
s a tőkékre ráolvad a nyár mosolya.


2009.08.10.-2012.08.30.  
 Zsefy Zsanett

*
Kép: Maksai János festménye  (Facebookról) 
*

Korábbi befejező sorom:
"s betonba ágyazódik a nyár mosolya.."
ill:
"és tőkéken olvad már a nyár mosolya."

Ősz...Neked

ÁTIRAT


Úgy lennék ősz neked bíborban bomló vágyban,
termő nyár után palettád megújulásban,
szétporló pasztellek helyett festővásznadon
az óaranyban oldott enyhítő oltalom.


2010.09.20.-2012.08.30.
Zsefy Zsanett

Fogyókúra kora


 - XXI. század -














Én nem hiszem, pedig gyakran mondom,
pénzhiánytól nem nőhet a gondom,
de rég nem jár egér se mihozzánk,
vacsorámat fogyasztja a macskánk.

Kutyám elé azért hoz az este
pár falatnyi holdat sajtszeletbe',
míg a holló szemét csak dülleszti,
a nagy semmit az ég ráilleszti.

Lehet, hogy még nem sokat éhezek,
de ha mégis, főzőleckét veszek,
és addig nézem a "Paprika tv"-ét,
míg már érzem az ételek ízét.



2012.08.30.
ZsZs
*

fotó:
temesvarigabi.eoldal.hu -holló ágon órával



Demjén Ferenc: 1001 éjszaka
http://youtu.be/osAgKn3iSLc

2012. aug. 28.

A kincs



mi
nem hiányzott
ha naponta ázott
verebeket sajnáltatott
az ereszeken
most ritka ünnep
embernek földnek
s még a leveleken is
vígabban ül meg
a táncban fáradt fény
amíg az esőcseppek
buborékot fújnak
önfeledten
a tócsák közepén

             v

         .      .

       é          g
       .            .     
         r      e
           .e.    
.   s  .    i    .   k  .


 

2012.08.27.
ZsZs 

fotó: mommo.hu
http://files.mommo.hu/pictures/000/915/915847_67e5a06604_s.jpg

2012. aug. 27.

por vagyok



míg fejemre homokot szórtam
igazságot kutattak egy porszemnyi jómban
s hogy helyette egész porfelhőre leltek
magamra hagytak a kétkedő lelkek


2012.08.27.
ZsZs


2012. aug. 24.

Randi


  Imádott táncolni. A zene soha nem hagyta nyugton. Nem lehetett annyira fáradt, hogy ha invitálták egy hétvégi kikapcsolódásra valamelyik táncos szórakozóhelyre, hogy nemet mondjon.
Mióta dolgozott, megengedhette magának. Túl sokat így sem költött. Egy-két Cola mellett órákat elüldögéltek a barátnőjével. Ezeken a szórakozóhelyeken megszokott volt, hogy nincs nagy fogyasztás.

Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg Sándorral. Helyes, kellemes megjelenésű fiatalember volt, akiről látszott nem sokat kell tennie azért, hogy a nők észrevegyék. 
 (Hétköznapokon valamelyik cégnél ügynökösködött.)
Először csak táncoltak, alig szóltak egymáshoz. Nem is bánta. Nem udvarlóra, csak táncpartnerre vágyott, ahogy máskor is.
Felkérték őket, lekérték, jól szórakoztak, majd elbúcsúztak partnerüktől. Eddig ennyi volt a barátnőjével tett kiruccanások lényege.

   
 De azon a napon valahogy más érzések kerítették hatalmába. Már nem pusztán a zenének adta át magát örömmel. Jó volt vele  lenni, és észrevehetően a fiúnak sem volt közömbös. Sőt.
 Így nem lepte meg, hogy a következő vasárnap is találkoztak a Pálmában, s azután megint és megint. A hazatéréseket hosszú séták előzték meg. Kevés szó, és egyre több csók, összesimulás.

   A hétvégi nyári esték romantikája a hétköznapokba is színeket csempészett. Vidámabb, kiegyensúlyozottabb lett. Egyre inkább úgy érezte, hogy a fiú több számára, mint táncpartner, és egyre nehezebben fogadta el és vallotta be magának, hogy összességében mégis csupán csak vonzó férfi...

Hosszabb kapcsolatnak nem ilyenre vágyott. A nagy hallgatások nem a "szavak nélkül is értjük egymást" jelentést takarták, mint inkább az "egymásnak nincs mit mondani" helyzetet. Ez nem lehet egy komoly kapcsolat alapja.
De mégsem tudott parancsolni magának.

    Eljött a hétvége, s ő - akkor már a barátnője nélkül - szinte repült a randira.
Az addig megszokottól eltérőnek ígérkezett eleve ez a találka. A város szívébe invitálta a fiú. 
A Gambrinusz - közbe minden szándéka ellenére ő érkezett hamarabb.
Aznap is mindent megtett, hogy jó megjelenésű partnere elismerését kiérdemelje:
kakaó színű kiskosztümben, aminek mini szoknyája combközépig engedte szemügyre venni a lábait, olajzöld, mintás selyem blúzban, barna tűsarkú körömcipőben, vállán barna bőr retiküllel. Szemceruzával finoman kontúrozott kék szeme a pillák sűrűjéből barátságosan, és kíváncsian figyelte a járókelőket. Nem látszott semmi izgalom benne, pedig a szíve vadul kalapált. Valami furcsa érzés azt sejtette vele, ez más találkozás lesz, mint az eddigiek.
Aztán meglátta lassú léptekkel közeledő alakját. Mintha elgondolkodott volna, s nem is a földön járna.
 Ahogy a lányhoz ért, kedvesen üdvözölte és megpuszilta. 
- Hova megyünk? - kérdezte az.
- Hm..épp ezen gondolkodtam, hogy elmondjam-e, mert meglepetésnek szántam, de téged ismerve, azt hiszem, jobb ha előre tisztázzuk...
- ??
- Nos, egy frankó bulit szerveztek a haverjaim. Havonta egy-két alkalommal van ilyen. Hol az egyikőnknél, hol a másikónknál. Neked is lesz ott ismerősöd...Egy gimibe járt veled. Sőt. Névrokonod ...
A lány kezdte kínosan érezni magát. Nem létezik, hogy azt kívánja, amire gondol...
Sándor nem sokáig hagyta kétségei között.
- A lényeg, hogy remek a társaság. Ne félj, nincs drog, inni sem muszáj, csak..
- Csak?
- Csak a bugyit az előszobában kötelező hagyni.

  A világ csörömpölve szakadt rá. Az utolsó mondat úgy el kezdett benne zakatolni, hogy levegőt is alig tudott venni.
De most is uralkodott magán, és igyekezve megőrizni a látszatot,  közömbös hangon annyit válaszolt:
- Rosszul ismertél meg.  Ahogy én is téged. Jó szórakozást...és többet ne keress!

  Azzal sarkon fordult, és elindult visszafelé az úton.
Fogalma sem volt, hogy ért haza. Arra emlékezett, hogy nem szállt villamosra, de hogy milyen utcákon kóborolt közben, az még csak nem is rémlett a későbbiekben.

Otthon édesapja egyből kiszúrta, mennyire zaklatott. Ő meg alig várta, hogy kiadja magából dühét, csalódását. Amikor befejezte, apja - szokásától eltérően, ráérezve, hogy nincs szükség szánalomra, lelkizésre, csak megerősítő együttérzésre  - ennyit mondott:
- Klassz csaj vagy!
Aznap éppen az egyik szobát festették. Anyagi gondjaik miatt ezt is saját erőből. Amíg apja a falakat lekáliszappanozta, elővette a rajzeszközeit, s Koncz Zsuzsa egyik slágerét hallgatva megszületett a pasztell kép. Egy fekete hajú, szomorú szemű lány, akinek fél arcára árnyék vetült, a másik fele, mintha csak tűz fénye verődne róla vissza, bíbor vörösben égett.


Eltelt jó pár, de tán tíz év is, hogy újra találkoztak. Éppen munkába sietett, amikor megpillantotta: ő jött vele szemben. Semmit nem változott külsőre. Az idegtől a szíve a torkában kalapált. Legszívesebben a másik oldalra ment volna át, de a széles utcán már rég elhagyta a zebrát. Így feltűnő lett volna átmenekülni. Ahogy egymás mellé értek, Sándor ráköszönt.
Ő pedig - maga is meglepődött, hogy - fogadta.
Az út további részén azon töprengett, hogy miért nem állta meg köszönés nélkül?
 Lehet azért, mert bár hónapokig elhitette, hogy tisztességes szándékai vannak, a legkritikusabb pillanatban mégsem akarta átverni?

 Azóta sem találkoztak. Már több, mint harminc éve.


 2012.08.24.
  ZsZs


2012. aug. 23.

levél-ke...

Szia Te kis Radír!

 Állandóan elmaszatolod 
a naplódban a papírt. 
Nem elférnének ott sorba' ? 
- Miért vagy hozzám mostoha..? - 

A rossz kölyköket 
nevelni kevés a fehér lap... 
Jobb, ha magácska csak ír, 
ne zavarja, ha mást hallgatásra bír. 

- :( engem is zavar, 
ha mindenki másnál kavar, 
de ilyen gügye az élet,
vagy inkább az emberi lélek - 

Na, ne duzzogj már Macóm! 
Tudom rám is húzza 
Kegyed az orrát, 
mert nem kívántam reggel 
szép napot, 
sem jéghideg Colát.. 

Én sem szeretem...
marad a sima víz a pohárban, 
és az, ami kiverte a homlokom, 
amíg neked rinyáltam. 

csókanyó

SZENVTELEN





Feketeribizli szemeket érlel az éjjel.
Hunyorgó csillagok.
Valamelyikében én
- valaha sokak eszményképe -
hallgatok.

Szökőkútból kortyol a hajnal,
s köp a tájra enyhítő harmatot,
de addig e sötétben hol
lelek menedéket?

Az utca fényhiányain
hangok borzolnak redőket
padon alvó vágyakon.

Vannak, akik már nem látnak,
és nem is hallanak.
Ironikus lúggal marom le magamról
a verejtékszagú koszlott szárnyakat.

Csigolyáimból dalok rajzanak.

Már fel sem kelek.
Itt a holnap ugyanaz, akár a tegnap.
A ma szimpla másolat.
Vakolatszirmokról porózusan illannak
a kitakart részletek.
Tucatnyi én-szelet.

Az erekből elfogyott, minden vértest
vörös pipacsmezőbe menekült.
Halni bennem egy sem képes.
- Letisztult résben
könnyeket hurcol helyükön
a szomorú kék-szemű -.

Levegőben lóg a szívem.


Vajon hová vész büszkeségem,
és a szeretet,
ha szenvtelen rád rakódnak
mind porló álmaim,
ha kitakart testem benned elégett,
s a füst is elszáll a forgószélben,
odafentről meg már mindegy
kik jártak itt...?


2012.08.23.
Zsefy Zsanett

KIK_T_I_S_TA2 
piusz: Kikötői séta-Fotóház oldaláról 
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=496129&password=&sort=1&cat=546&page=2 

2012. aug. 21.

Mese első kézből



    Csajkovszkij B moll zongoraverseny
     http://youtu.be/7Hg5xTiXzu4     

Azon a napon megint álmosan ébredt,
s a hidegben majd' megfagyott.
Kereste a földet. Még mindig nem éled?
Csak ő látja, mit alkotott?
Tudta, nem hagyhatja, nem lehet oly' balga,
hogy remeke sötétbe fúl.
Mert az, - semmi kétség -, uralna  - mily rémség! -
ezután is minden napot.
Fesse, vagy leírja, vagy csak előhívja?
Ezen sokat gondolkodott.
Kezében holdtollal, mesteri műgonddal
Napjához hozzáfogott.
Toll hegyét bedugta a fekete lyukba,
mit kalamárisnak tudott.
Angyalok könnye volt abban a fénytinta
a kozmikus kartonlapon.
De sajna kiborult, hogy hogyan az titok,
ám éktelen haragra gyúlt.
A mennybolt felmordult, 'hogy robbant a Tejút,
a sok csillag egymáshoz bújt.

Azóta fent izzik a gömb, és úgy hízik,
míg kilövell lángnyelveket.
Ha foltok tarkítják, vagy arcán lángpirkák,
az Úr küld nekünk jeleket.




2012.08.21.
Zsefy Zsanett

  http://youtu.be/oYJcUaIUdrk

2012. aug. 20.

Privi J.A.-nak...

Megharagudott Kegyed?

Lehet...pedig
nem akartam haragodat
kiváltani
csak váltani nem tudtam
rossz kedvem zavart a sutba
s gond terhe hergelt
amiből senki sem nyert
te is csak húzod magad
feljebb
s egyre fel
én meg tériszonyomtól
nem érlek el

készülődtem
és nem hiába
itt vannak fiamék
a kicsi a nagy
a két kis drága

valamikor azok voltak a napok
forintosítva ha érted
a miértet
most már mindent lejjebb adok
de jól megvagyok

később is jövök
addig fogadd el kezem
nem csülök
sőt a hátsómon is
keveset ülök

csókanya

és ne húzzad az orrod feljebb
beleesik az eső
s még fejedben lesz a végén felleg

(Kellek...
még...?)

ZséZsé
:))


2012.08.20.
ZsZs

A galambot ne öld meg!


fotó szárm. helye: mommo.hu

Csík Zenekar: Most múlik pontosan

Én bízom a jövőben, bár csalódtam sokat.
Lehet meg nem érem, de nem dobom el az álmokat.
A rég elégett fából tüzet csiholni képtelen,
de újabb gallyal takarva újra felélesztheted.
Egy szikra is elég, és ismét meleget ad.
Hol fázott a remény, a tisztesség is lángra kap.
Ott légy fenn a csúcson, ahol tenni is tudsz,
hol a régi hibákból bátran okulsz!
A szavakból sok volt. Mára már elég...
Tudom, nem hiszed el, de lesz még nektek esély.
Hogy összefogjunk végre, kellesz te, magad.
A múlton tovább lépve, de ápolva az utat.
Szebb holnapra ébredsz, ha nem dühöd vezet.
A galambot ne öld meg! Inkább szállj te is vele!
 



2010.04.12.-2012.06.04.
Zsefy Zsanett



Rongy élet


Háttérzajok töltik be a teret.
Keresve sem lelek csendes rést rajta.
Összetart a zenekar, s én balga
a polcodon hallgatok, s vagyok,
ide-odadobott.
Néha azt hiszed, álmom is lopott,
pedig csak bolond vagyok.
Kis lélek-kokott.

Ajkam festett, tű-szaggatta rajzolat.
Fonál tartja össze testem.
Valami örökké hasogat.
Szívem helyén kóc,
szeretlek-fonál gubanca.
Ujjaid között fogy a mihaszna,
mint tollamból
betűkbe préselt gondolat.
Mi haszna, ha magam vagyok
sok divatos Barbie közt kopott?

Közelednék hozzád,
de lábam haszontalan lóg,
akár kezem,
s a fejem is nehezen viselem.
Talán akad majd, ki kukába hajít,
hisz csak porfogó vagyok. Avítt.
Egy álmodó, gyagya rongybaba,
akinek, - lehet észre sem veszed -,
feltépett a mellkasa.




2012.08.19. - átszerkesztve: 2013.05.26.

2012. aug. 17.

Ma nagyon szomorú lettem

Csalódott és kiábrándult vagyok.
 
Már másodjára járok úgy, hogy az irodalmi portál szerkesztője válaszra sem méltatta hozzá címzett levelemet. Semmi sértőt, vádaskodót nem írtam a legutóbbiban sem, csak megkérdeztem, miért nem maradhatott a versem felett a zenei linkem kattintásra megnyitható formában? Miért tette megjegyzésként fel, ami azt eredményezte, hogy az olvasó csak akkor hallgathatja meg a zenét, ha kimásolja a linket egy másik oldalra. Korábban egy visszadobott versemre kérdeztem rá, hogy mit gondol, érdemes-e foglalkoznom vele, vagy úgy rossz, ahogy van.
Annyit sem válaszolt, mint Te kedves Olvasó.
Az csak hab a tortán, hogy a verseihez korábban írt kommentjeimre sem reagált...pedig csak elismerésemet fejeztem ki. Ha senki hsz-ére nem válaszol(na), akkor nincs semmi meglepő a dologban. De, ha rendszeresen az én bejegyzésemet, - illetve még néhányan rajtam kívül is írhatnák ugyanezt - hagyja figyelmen kívül, akkor az már szerintem sértő. Vagy legalábbis bántó.
Így elhatároztam, hogy nem olvasom a verseit, nehogy véletlen még kommentre adjam a fejem..

 De máson is elszorult a szívem..Sokan megkeresnek e-mailben, vagy privát üzenetben, hogy ugyan nézzem már meg az írásukat. Adjak egy kis löketet a hsz-emmel, hogy más is felfigyeljen rá. Persze van, aki burkoltan céloz rá, van, aki nyíltan. Van, aki csak mellesleg jegyzi meg, miközben hogylétem felől érdeklődik, vagy engem dicsér, hogy az új írása vajon milyen az én szememmel.
Ma már tudom, hogy juszt sem szabad megírni, mi a véleményem. Arra a kutya sem kíváncsi. Legjobb esetben nem sértődik meg...Csak szép szavakat vár mindenki..
OK. Emberből vagyunk. Nekem is rosszul esett ma amikor a versemhez - a naplómban - azt írták: Erről az Ispotály őrültjei jutnak eszembe..Pedig akár pozitívan is felfoghatnám..kinek, mi jött le belőle..szívem egyik csücskének ez.  

(- Mert az, még így is, - de morcoskodom még... :) -  ma ugyanis tudta, hogy padlót fogtam..Úgyhogy nem esett jól.)

Amúgy ez a versem egy másik portálon kiemelt versek közé került, és ez volt az, amit kértek egy harmadik portálon, hogy bemutatkozónak vigyem el.. A címe: Útkereső.

Talán azon már nem is kellene rágódnom, hogy azok, akik a fenti óhajukkal meg-megkeresnek, miért nem írnak - csak úgy, néha napján - a verseimhez, írásaimhoz csak annyit, hogy bakfitty..olvastam.



Remélem megállom, hogy ne terheljem személyemmel tovább az oldalt. Nehéz lesz, mert szerettem ott lenni, és ma sem haragszom senkire, de nagyon fáj..valami..ott, legbelül. 


Addig maradok néhány gondolatom mellett:

ferde szem...

nem tudom mit keresek ott
ahol megtalálni belőlem
csak a csendet érdemes

hol tikkasztó melegben
a szavak csak magad
és hason-más szájáról
hűsíthetnek

hol a közhelyek
menyasszonyfátylán
rajta maradt a cetli
aszerint követed karöltve
- lehet megszokás -
kitől s kinek engeded
fejére feltenni

de tévesen hiszed hogy
nomen est omen
mikor a divatos kakofónia mögött
gyakran koronát ölt a semmi

de engem kötelez
és az enged egyszer majd
továbbmenni

...szomorúan.

2012.06.21. 

Szóval csalódott és kiábrándult vagyok.
Sok helyre már mostanában nem is jártam be, de azt a kevés portált is, amit nagyra - többre - tartottam, egyre ritkábban keresem ezután fel.
Minek? Nem az számít, mit mutatsz fel, hanem kiket, hány embert hsz-elsz, lájkolsz...

Apropó, lájk.
A facebook is egy érdekes hely..Nem egyszer tapasztaltam, hogy az addig sehol meg nem jelentetett versemre a face-re feltöltést követő 2 mp-en belül több lájkot is kaptam..mivel linken keresztül lehetett az írásomat elérni, így ennyi idő alatt max! megnyitni, de nem elolvasni volt idő..szóval..azok a lájkok se érnek semmit. Dobálják olvasatlanul egymás irományára az ismerősök..így lassan már annak sem hiszem el, hogy tetszett, vagy egyáltalán olvasta, aki ilyenre sose vetemedne. Tőlük ezúton is elnézést kérek!
 De, ha már a facebook sem járható..marad a blog..Ide meg a kutya sem jön...nem érdeke..mert az utóbbi ma már a legfontosabb...
Sajnos.


2012.08.17. 

2012. aug. 13.

Zsefy: Seholsincs Világ: halva vetélt érvényesülés

Zsefy: Seholsincs Világ: halva vetélt érvényesülés:

dicshimnuszt kellene zengeni
magamról
de hiányzik a dalból a dallam

örök-elégedetlen
magamnak
csak a szóközök gyűlnek



kitörölni
közülük már nincs mit



betölteni az űrt
meg már hiába


ha megszültem az elmúlást
a halálnak

2012. aug. 12.

még nem akarom


Le Lac de Côme-Alain Morisod        http://youtu.be/Y13ZhCqEjxk


az ablakba(n)
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron

néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek

az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim

simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég
a jel fehér
elbújnom nem lehet

szobámban tartom
túszul őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő
hiába nem akarom

odakinn
elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz
a pirkadat
új napra fényt feszít

bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi

az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart
 


  2011.04.10.-04.20.
Zsefy Zsanett

2012. aug. 11.

A vers

 

 

 

 

Prelude In C major Bach - Piano  

 



..rejtély, rejtvény, sejtelmes titok,
szegett szárnyú madár, sas a hegyormokon.
Bíborszínű álom, illatos kikelet,
virágon pihenő színes lepkesereg.
Simogató szellő, dühöngő vihar,
száguldó fellegben villámtól égi hang.

Szellemnek kalács borral leöblítve,
sánta eb kolonca, koldus hegedűje.
Tegnapi kenyered, holnapi betevőd,

világmegváltóktól szennyes lepedőd.
Szerelmes vágyak ágya, temetője.
Halotti lepel. A lélek szeretője.


2010.03.20. 
Zsefy Zsanett  

Átirat: 2012.08.22.:

A vers 
 

rejtély, rejtvény, sejtelmes titok,
szegett szárnyú madár, sas a hegyormokon.
Bíborszínű álom, illatos kikelet,
virágon pihenő színes lepkesereg.
Simogató szellő, dühöngő, rút vihar,
száguldó fellegben villámtól égi hang.

Szellemnek kalácsa, borral leöblítve,
sánta eb kolonca, koldus hegedűje.
Tegnapi kenyered, holnapi betevőd,
a világmegváltóktól szennyes lepedőd.
Szerelmes vágyaknak ágya, temetője.
Halotti lepel. A lélek szeretője.

A Költészet Világnapja:  március 21.

2012. aug. 10.

Bádog Hold

 http://youtu.be/NYH_tosLRbE

A horganyégen mesterkéz már rég nyomot hagyott,
de a bádog Holdon az idő is foltokat harapott.
Kemencetűzben egyre fortyog időtlenül a ma,
ha kihunyna, a holnapé a jég kőpaplana.
Elektronok pingpongoznak sarki fény asztalán,
míg kockafejek szemében ég dicsőség vagy halál,
De érezni az nem erő, esetleg nem menő.
Hiányzik körülöttük mind a kék, a zöld, a föld.
Hol hangyák ostromolják a bomló sejteket,
bolondok közt magam is csak bolond lehetek.
De utoljára nem én leszek ki rajtad, veled nevet. 
Mert bárhogy volt, és bármi lesz, otthon csak itt lehetsz. 


2012.08.10.
Zsefy Zsanett

*
Kockafej - geek

http://hu.wikipedia.org/wiki/Geek
 

hiányok...

Fotó: celldomolk.lutheran.hu
időhiány
a csonka idő botjára támaszkodik
s belefülel a némaságba
szeretné még hallgatni a csendet
de nem maradt idő csak elmúlásra

Golyóstoll
 
beleszántott a papírba
oda-vissza  karmolta a fehér lapot
fénylő gyöngyfoga harapta-falta
ám ész nélkül
csak kriksz-krakszot alkotott
lehetetlen...
kimondani a kimondhatatlant
ami évek óta bent feszül
mert ahogyan szokta
a csend ismét kiszorított
és diadalittasan a helyemre ült
                          

                          Zsefy Zsanett

2012. aug. 9.

haldokló sorok



ma letérdepelt a szó bennem
gondolataim zsámolyán feledve magát
ahogy templomban az áhítat
simul padok sorára
a csendet meg se törve
súgtam hangtalan imát

szőttem volna selymét időnek
tettem volna kibontott lelkem
kortalan világnyi fénybe
kapaszkodónak
istenverte életek
semmi porhüvelyének
és neked dalolt volna
szeretetem zsoltárnyi hitet

de szétterült hajamban
vértelen pipacs
szívem kihagy
búzavirág-harmatos kékségbe
tovaszáll a szél borzolta múló-sorokból
hangzó imám
a madárcsicsergés csak bennem rak fészket
angyalok füléhez hiába ér el
köztük is elvész az égig szaladó utolsó fohász

temetőnyi némaság feszül körém
kinyújtott karjaimra fonódik
gúzsban tart minden következő hangot a fulladás
nincs torok mi messze jajdulná

már fogyó lapjaimon
girbe-gurba kavalkád lettem
foszló fecniken alig megszületett
máris haldokló sorok
én "hitehagyott"

lehet másban majd feltámadok



2011.05.31.
Zsefy Zsanett


A videó linkje:

akkor másképp

TONY MASSARELLI - AIMER ET MENTIR


ha volna még időm
a feledés ráncaiba sminkelném
minden búmat
kis plasztika s máris
szebben mutatna a szürke múltam
kövek között hagynám lapulni a parton
vagy egyenként dobnám vízre
messzire hadd ússzon

ha volna még időm
átírnám minden versem
beleszőném azt is amit meg se leltem
kanócvégén hagynám a bánatot múlni
de nem engedném soha
fényeim kihunyni

ha volna még időm
rád is szánnék néhány percet
többet adnék benne
mint egész életemben tellett
hagynám beérni
mi egyszer megfokadt
pislákoljon másnak
a gyötrő bűntudat

ha volna még időm
nem adnálak másnak
fityiszt mutatnék
a szajha elmúlásnak
lefizetném a csóró révészt

ha volna még időm
s ha korrupt lenne a révész...



2011.06.16.
Zsefy Zsanett

*
Kép:
 Wikipédia: Luca Giordano: Charónova bárka, Spánek, Noc a Morfeus.

Szunnyadó


 

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.

Ébreszt a tavasz,
de a zsongás mit vártam
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Bibékre hull a harmatos hajnal,
fázós ház felett füst tekereg,
szerelmet nyilazó puttók repülnek,
de bimbót nem bontnak
száraz rügyek
 

Az elfolyt idő átfesti a vágyat.
Mély lilába hal a bordó sziget.
Már halkul a szó,
sehol kijárat,
utat téveszt a múlt.

Máshol pihen.

Rideg arcára álarcot vesz fel
a semmit kínáló szürke jelen,
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá
bekötözni vele a fájó sebet.

Korbácsütésként érint a reggel.
Mézes teát csorgat a fény tenyere.
Ajkam zugában,
hol a rég rég nem édes,
a jövő még szunnyad.
                              Alig piheg.                             

Altat a szó, költők buja álma.
Lehet mutatód egy távoli szirt,
az utat akkor is végig kell járjad,
ha velem vagy nélkülem
ível a híd.

Legyek inkább mégis én
a mindenséged,
támaszodban a büszke való.
Hadd maradjak ébren is
a tegnapi fényed!

A szunnyadó holnap,

az örökkévaló.


2011.05.03.
Zsefy Zsanett
*
Fotó: Lehullva-raybirg-Fotóház 
    
Zene linkje:

2012. aug. 8.

A MI BOLYGÓNK


Csak egyre forog, mintha volna tükre,
és hiúsága sem vihetné bűnbe,
mint ki tudja, ha körbe-körbe járva
a lendületet egyformára vágja,
az Isten biztos kedvét leli benne,
hogy
épp ez lett a paradicsom helye.
Ám tűzre-vízre hiába vigyázott,
az édenkertben valaki hibázott.

Hol lett egy csoda, s azon keblek halma, 
ott nem magától esett le az alma.
Bár egy falat még nem is volt nagy vétke,
csakhogy végül mind megették délre,
s míg magját nyelték, nem gondoltak szóra:
ne tegyék fel a holnapot egy lóra!
Így igazítsuk inkább hozzá léptünk,
- hogy értünk forog, kár volt szánkat tépnünk -,
ha nem is hiszed, a vég eljön egyszer,
a matéria helyén nem lesz kegyhely.

Ha elkezdődött s velünk teljesedik,
már ne mi tegyük tönkre, ez istenit!



2012.08.08.-2012.08.14.
Zsefy zsanett

Fotó: Szamárkóró - Facebook- George Tumpeck fotója

Mi lennék

 http://youtu.be/P_uBQ9jvAZU 

Lennék virágkehely, s reggel
méh zümmögésre ébrednék fel,
lennék aranyló napsugár,
s cirógatnám fent anyám haját.
Ülnék a fákon estelent',
ott bagolyszemekkel lesve meg
erdő ezernyi titkait,
nem huhognám el, ki hol lakik.
 
Lennék magamban csendesen,
csak remeteként egy nagy hegyen,
ennék illatos szamócát,
kerülném a gyilkos galócát.
Lennék fészek a lombokon,
rejteném magamba dalnokom,
lennék macska hogy simogass,
lábadnál cserge, hogy taposhass.
 
Lennék parázs talpad alatt,
elhamvadó, hogy ne bántsalak,
hamuként úton végezném,
hol télen a jeget fékezném.
Lennék folyó ha nincs vized,
vagy kút ami szomjat olt neked,
felhő, árnyék, ha tűz a Nap,
én bármi lennék, hogy elfogadj.
 
Bármi lennék, de mindért kár.
Nem leszek soha már kis virág,
napsugár, bagoly, remete,
elhamvadt parázs, sem víz cseppje.
Felhő sem, de leszek árnyék még,
bár hamuvá hiába omlok szét,
akkor sem tudom mi kellene,
mi lennék akkor, ha lehetne.



2010.02.03.-2012-08-08.
Zsefy Zsanett

http://www.youtube.com/watch?v=P_uBQ9jvAZU