2012. aug. 23.

SZENVTELEN





Feketeribizli szemeket érlel az éjjel.
Hunyorgó csillagok.
Valamelyikében én
- valaha sokak eszményképe -
hallgatok.

Szökőkútból kortyol a hajnal,
s köp a tájra enyhítő harmatot,
de addig e sötétben hol
lelek menedéket?

Az utca fényhiányain
hangok borzolnak redőket
padon alvó vágyakon.

Vannak, akik már nem látnak,
és nem is hallanak.
Ironikus lúggal marom le magamról
a verejtékszagú koszlott szárnyakat.

Csigolyáimból dalok rajzanak.

Már fel sem kelek.
Itt a holnap ugyanaz, akár a tegnap.
A ma szimpla másolat.
Vakolatszirmokról porózusan illannak
a kitakart részletek.
Tucatnyi én-szelet.

Az erekből elfogyott, minden vértest
vörös pipacsmezőbe menekült.
Halni bennem egy sem képes.
- Letisztult résben
könnyeket hurcol helyükön
a szomorú kék-szemű -.

Levegőben lóg a szívem.


Vajon hová vész büszkeségem,
és a szeretet,
ha szenvtelen rád rakódnak
mind porló álmaim,
ha kitakart testem benned elégett,
s a füst is elszáll a forgószélben,
odafentről meg már mindegy
kik jártak itt...?


2012.08.23.
Zsefy Zsanett

KIK_T_I_S_TA2 
piusz: Kikötői séta-Fotóház oldaláról 
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=496129&password=&sort=1&cat=546&page=2 

Nincsenek megjegyzések: