Nagyajtai Kovács Zsolt emlékére - 2011. október 04.
Átirat: 2013.02.10.
Átirat: 2013.02.10.
még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
míg letanyáznak kicsit a zajok
mint öreg nénék rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hiába vágynak földi örömökre
ráncos kezükkel kapaszkodva mába
magukba némulva várnak halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
de lélekharanggal ha indulnak útra
varjak feketéllnek keszkenőkbe bújva
*
mikor lázrózsát hintett ágyadra a szél
egy angyal szedte össze valamikor rég
most belénk hasított a tehetetlen harag
hiába loptál gyönge reménysugarakat
mi még úgy üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot tovább érintetlen
de már őszi szél küzd haló lombok alatt
s te mennybe simultál vele szótlan magad
2011.10.06.-2013.02.10.
Zsefy Zsanett
3 megjegyzés:
Csodaszép búcsú!
Köszönöm Ditta. Kár, hogy megíródhatott...
(Nagyajtai Kovács Zsolt emlékére-átirat4)
(2011. október 04.-2017.06.17.)
in memoriam hangtalan
amikor lázrózsát hintett ágyadra az éj
egy angyal szedte össze és elfújta a szél
most belénk hasított a tehetetlen harag
hiába loptál gyönge reménysugarakat
még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
míg letanyáznak kicsit a zajok
mint öreg nénék rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hiába vágynak földi örömökre
ráncos kezükkel kapaszkodva mába
magukba némulva várnak halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
de lélekharanggal ha indulnak útra
varjak feketéllnek keszkenőkbe bújva
még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
de már őszi szél küzd lombok alatt
s te mennybe simultál szótlan magad
Megjegyzés küldése