fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
szivárványkalap
felhőt sír égi ágyán tűzgömb-fáklyánk
míg búcsút intenek
nálunk karcsúsodó fénygyerekek
hol színek tobzódtak avarágyon
az orgiából decemberre a mámor
üres fészke marad
a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának a beton falak
lassan sötétből sötétedésbe
borzongat a csend
a tavaszból nyíló nyarat
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint
holnap is
mosollyá rajzolni arcomat
2011.10.02.
Zsefy Zsanett
1 megjegyzés:
A zene új linkje:
https://youtu.be/G1WPhOMEB9Y
Megjegyzés küldése