Szemfényvesztés

In My Dreams

Esténként lehámozza magáról 

a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.

A sarokban félkarú rabló csattog,
közben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a mit-tegyek beég.

Magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve,
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul.
Lassan bealkonyul.

*
Már
horizont alá bukott a Nap,
de még mindig nem hiszik,
hogy a világ is vakít:
a Hold füstös-piszkosan
felettük hamis álmot ír.

A hajnal 

kiveti magából,
aszfalton ébred a részeg indulat.
Bicska csukódik. Még vértelen.
Az időn átüt a penész.

Ma is 

takaród alatt húzódik meg
a szemfényvesztés.

2012.02.01.

Zsefy Zsanett