2012. febr. 4.

Szakadt szálak

Mert beledadogtál az estbe
keresztszemek foszlottak szét ujjaim alatt.
Visszabontottam mindent, amit éveken át
színes fonalakból vontam köréd,
hogy megtartsalak.

Ma letagadom azt is, hogy
Isten vezette kezem,
mikor ráhajtottam a napot az éjre,
hadd oldja fel a sötétet a fény,
s az egybeolvadt liláskékben
érintse meg velünk a földet az ég.

Mert beledadogtál az estbe
csillagokból háromszöget
formázott fölénk a képzeletem.
Egyik sarkában én, másikban te ragyogtál,
s hogy rájöttem a harmadik fénye
mi végből létezett,
szétszaggattam e csúf káprázatot.

Bár tudom hiába.

Én szakadtan is megőrzök
minden egymásba öltött pillanatot.


 
2012.02.04.
Zsefy Zsanett
*
Valdemossai éjszakák
http://youtu.be/0YnwMqUrPEk 
*



6 megjegyzés:

Judit írta...

Csodaszép és a honlapod is nagyon alakul! Gyönyörű lett! Puszi!

Szepi írta...

Zsanikám! Csodaszép ez az oldal, azt hiszem gyakran teszek itt látogatást!:-) Pusszepi

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Most, hogy szerkesztgettem láttam meg, hogy ismét itt jártál, kedves Dittám! Örülök, és köszönöm!

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Nagyon örülök, hogy Te is idetévedtél! Szívesen látlak bármikor, kedves Szepikém! Pusszantás. :))

Paszternák Éva írta...

Nagyon szép a vers, nagyon szép a hely. Milyen jó, hogy benéztem! gazdagabb lettem.

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Köszönöm, kedves Éva. Minden blogoló örül, ha nyomot hagy az Olvasó. Én se vagyok ezzel másképp. Örültem, hogy jöttél, olvastál, és Te vissza is jeleztél. Lassan, de biztosan elfogynak az Olvasóim, akárcsak én...