( Ha úgy ír(hat)nék, mint..: Fövényi Sándor - Főnys - stílusgyakorlat..)
Ribancok közt kelek minden reggel,
szajhák simítják fejemre hajnalom,
ne ments meg, ha poharamba nézek,
temető az, hol tűnik bánatom.
Ne ölelj magadra rozsdás, vérző alkony,
ne ámíts erdő, szakadt kabátú éj,
csak letört ága vagyok korhadt fának,
jegenyék fölé hasadt riadt, sarki fény.
Hagyj csak halni, ne kímélj te végzet,
csupasz csontomon húst nem érzek én,
idő zabálja már bomló testem régen,
de tán marad pár sor, mi egyszer felidéz.
szajhák simítják fejemre hajnalom,
ne ments meg, ha poharamba nézek,
temető az, hol tűnik bánatom.
Ne ölelj magadra rozsdás, vérző alkony,
ne ámíts erdő, szakadt kabátú éj,
csak letört ága vagyok korhadt fának,
jegenyék fölé hasadt riadt, sarki fény.
Hagyj csak halni, ne kímélj te végzet,
csupasz csontomon húst nem érzek én,
idő zabálja már bomló testem régen,
de tán marad pár sor, mi egyszer felidéz.
2011.04.27.
2 megjegyzés:
Nagyon nem jellemző Rád ez a stílus, de eszméletlenül jó és végtelenül keserű!
:) Az egyik kedvencem a dunapArt cafén már két éve. Ha a keserűség átment, akkor valamit csak elkaptam a verseit többnyire jellemző hangulatból. :)))
Megjegyzés küldése