Amíg emlékedet színezgettem,
szürkén tőlem ne szökhessen,
ráhajolt a tájra a pillanat némasága.
De a mozdulatlanság megrezzent,
pilleérintésnek vetted,
pedig csak egy rigó röpte
szöszmötölést szőtt a csöndre.
A neszre ahogy felriadtam,
pár pihét féltőn elkaptam,
abból készítettem fészket
a megtartó ölelésnek.
szürkén tőlem ne szökhessen,
ráhajolt a tájra a pillanat némasága.
De a mozdulatlanság megrezzent,
pilleérintésnek vetted,
pedig csak egy rigó röpte
szöszmötölést szőtt a csöndre.
A neszre ahogy felriadtam,
pár pihét féltőn elkaptam,
abból készítettem fészket
a megtartó ölelésnek.
2012.04.23.
Zsefy Zsanett
6 megjegyzés:
Valami hihetetlenül gyönyörűséges!
Örülök, hogy tetszik. :)
(Csak egy egyszerű kis hópihe ez a vers..hamar olvadó..felejthető.)
Átdolgozva ezen a linken találod:
http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2013/10/hiany-szivemben.html
De a szívemhez ez a variáció nőtt hozzá.
Átirat2:
Hiány a szívemben:
https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga/hiany-a-szivemben
Ennek a versnek végleges verziója - ugyanezen cím alatt -:
https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga2/az-az
Megjegyzés küldése