2012. jan. 23.
Örökség - átirat
Ha egyszer. Talán. Meglehet,
kiadják verses könyvemet,
nem okoz nekem örömöt,
hogy az a másik rám köszönt.
Szavak tornyából kételyem
szívembe kúszik, s feldereng:
hagyok-e rátok valamit
amitől boldog lesz a kín.
Hagyok-e nektek eleget,
zúzmarás estre meleget,
kétkedés helyett érveket,
délibáb helyett szellemet.
Emlékként kézbe, ha veszed,
eszedbe jut-e mért teszed,
találsz-e benne titkokat,
megfejtenéd-e álmomat.
Ha kezedbe veszed könyvemet,
ejts néha értem könnyeket,
de nevesd ki bátran a halált,
hisz tebenned élek én, tovább.
Fiaimnak...
2009.10.05.-2012-01-23.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése