2012. máj. 31.

Szomjas éj




BENKÓ Sándor - PETITE FLEUR
http://youtu.be/UQwqNACx2dY
*
Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő, borostás, vén csapos,
sarokban gubbasztó céda cucca,
több napnak koszától oly' szagos.

Lakkozott körmén málló festék,
fogak között megreccsenőn
rágcsálja, közben fél szemével
térképezi az érkezőt.

Nem csábító az erdő mélye,
szeméthegyektől szenvedő,
kis mellékutak randi képe
félelmet sugall, ha este jő.

Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen,
mámorban nő a szégyen foltja,
légyottok emléke életlen.

Nem csábít már, de mégis kényszer,
korsó habjában feledés,
söréből kortyol, s olykor félsszel
többet is kér, egy mit sem ér.

Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.


(Átirat)
2010.08.28.-2012.05.31. ZsZs

2012. máj. 27.

Érintések innen és túlról



http://girlintheworld.bloglog.hu/files/2011/01/evszakok.jpg

Még válladon fekete kendőd,
kabátodon krizantémok illata,
kezedről le sem pergett gránitérintés,
benne zsibongó temetők mécsfájdalma,

de te még hazatérsz...

hát terítsd válladra tarka fátylad,
ne arcod takarja, látszódjon
annak minden ránca,


a mosolyt se fesd ajkadra,
ha az ajtón belépsz,

csak engedd karodba,
ki közben rád várt..

Ennyi az egész.


2011.11.01.-2012.05.26.
Zsefy Zsanett

/Az "innen és túl..." átirata/

2012. máj. 24.

Gyilkos sorok?

Mikor, miért írok...

Sokan kérdeznek rá, és/vagy elhűlnek, máskor, mások sajnálnak, ha egy-egy versem olvassák. Együttérzésükről biztosítanak abban a hitben, hogy minden leírt sor rólam szól...NEM! Ahogy a nagy költők, úgy én a "költő de amatőr" sem csak magamról, csak a saját érzéseimről írok az empátia, a fantázia, a kreativitás segítségével.

Az előbbiekre utalok az alábbi soraimban:


Nem. Nem öltem meg senkit. 
Nem is kell bevallanom semmit. 
A hangulatom sem depressziós, 
csak a fantáziám indult útra,
kanyargós labirintusba bújva, 
majd ahogy kijut rajzol 
mindig más képeket, 
reálisakat, vagy irreális szépeket. 
Mikor, milyen hormonok dúlnak,
avagy a természet szelíd, 
máskor dúvad arcát mutatja felém, s
az ébredő érzések vezetik agysejtjeimet, 
receptorokon át kezem, s alatta máris 
ihletet kap a billentyűzetem.



2010.04.06.- 2012.05.24.
Zsefy Zsanett


Mikor, miért




Mikor, miért és miről?
Amikor oxigénért kiált a tüdőd,
segítségre, szusszanásra várva,
mikor homályosuló szemed előtt
a világ szétmosódott ábra.
Ha feszít, elengedem a  szavakat,
hogy börtönükből  kijutva
más világot alkossanak.
Azért, hogy boldog légy,
ha kell - akár könnyek között -
de rózsaszínre festem az ördögöt..


2010.04.06.-2012.05.23.-2014.03.31.
Zsefy Zsanett


2012. máj. 23.

Tévedésben - jav.



Én szeretem, ha értem.
Lehet te is, de ha mégsem,
dilemmaként sem abszolválható
ama particiumképp' projektív világ,
ahol opcionális propozícióm
optimalizált státuszában
brillírozott mozdulataidat
legyőzheti egy jól fókuszált
rúgás, hogy tapasztald
Achilles sem legenda,
de anatómiai kétséget kizáróan
időintervallumodon hamarosan
vagy később determinált
patológiai eset lehetsz,
amolyan lábról végleg leesett,
akár tévhited,
hogy valamire viszed.




2012.05.23.-2013.06.03.
ZsZs

Egy kis mankó:

abszolvál=befejez, kivitelez; iskolát elvégez; felment, mentesít valamitől
projektív=vetítő
opcionális=választható, nem kötelező
propozíció=javaslat, indítvány
optimalizált=> optimális=legkedvezőbb, a legjobbnak ígérkező
determinált=meghatározott, eleve elrendelt
fókuszál=összpontosít
brillíroz=jeleskedik, csillog, tündököl
státusz=Fennálló állapot. Köznapi értelemben valamely dolog jelenlegi állapotának fenntartását, politikában az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, rend fenntartását értjük alatta.
dilemma=kellemetlen helyzet; két lehetőséget feltüntető de mindkettőből azonos következményt levonó gondolatsor
anatómia=bonctan; az élőlények testfelépítésével foglalkozó tudományág
patológiai =jelen esetben, mint kórbonctan..A magyar orvosi nyelvben a kórbonctan-kórszövettan megjelölésére a pathologia név elfogadott.
particium= különös(latin)

2012. máj. 22.

Kisvárosi csendes este


Kirakatok talpig fényben állnak.
Kapualjban feszülnek az árnyak.
Aszfalt fölött benzinszagú rémek.      
Négy kerékre csavarodott félszek.
        
Csatornabűzt szipózik egy patkány.
Józanul is több akad a rostán.
A hegytető csak álmaimban magas.
Itt csúcsra törhet az is, aki aljas...




212.05.22. ZsZs
Fotó: kecskefészek.hu oldaláról

szaggatott emlék

1997 - Édesapám - utolsó két hét kórházban - látogatás után (az utolsó két napot
leszámítva) minden nap kikísért a belklinika kapujáig - rágyújtottunk - tüdőrák -
már mindegy - elköszöntünk - indultam haza - visszanéztem - ahogy a kórterembe
tartott az utat elzáró vidáman röhécselő orvostanhallgatók között az én valaha
testileg, lelkileg oly erős, most annyira törékeny Apám alig tudott elmenni - még
láttam oldalról az arcát - iszonyatosan fájt neki, hogy le sem...- akkor neki tudtam
volna mindnek menni -

ILLÚZIÓ



-  BU BUY BUY - OSCAR BENTON -


...s ahogy kerekedett köröttem a világ
úgy lettem egyre kisebb én
az utak vége pontot vétett
a párhuzamosak végtelenjén
szaggatott lánc lett a rám-vár
kapaszkodómentes semmisem
a belém feszült csendben
néha magamba fájván
a szavakat újraépítem 
 

2010.07.04.-2011.10.12.


Zsefy Zsanett 

2012. máj. 21.

és mégis...




"Mindenütt jó, de a legjobb sehol!"
(Piszkos Fred, a kapitány-Rejtő Jenő)



Benkő Dániel: Capricho Arabe  
 
Seholsincs világban nincsen mennybolt,
sem föld, sem tenger, sziget, vagy ár.
Nem űzetett ki paradicsomból
sem nő, sem férfi, szem semmit nem lát.
Nem érzi a test lebeg vagy szálldos,
az erekben merre mozdul a vér.
Nincs gravitáció, nem hat rá semmi,
a sehol világban Isten sem él.
Nincs ember, sem állat, szín, csobogás,
nem látod sötétnek, hogy beborult a nincs.
És nem hallod azt sem, hogy bomba tölcsért vágna,
anélkül pedig tán egy világ se nincs.
A szó sem él ott, a pénz ismeretlen,
így nem mondhatod, hogy kincs vagy nekem.
Nem is vágyok oda, hol szeretet sincs,
összes nyomorával szebb itt veled.





2012.05.21. ZsZs




http://youtu.be/zrKJ02o10GU

http://youtu.be/OXy404il3vA

Hála Istennek!


Hétvégén tért haza a fiam a kiküldetésből. Bolognából.
A jó Isten őrá vigyázott!
Sajnos nem mindenki mondhatja el... :(

http://index.hu/kulfold/2012/05/20/harom_halott_az_olasz_foldrengesben/


http://www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/889076

2012. máj. 20.

Néhány fotó



..és mi nem lettem?

  
Nem lettem orvos..nem is annyira akartam,
csak - ha jól belegondolok - meg akartam
felelni szüleim elvárásának, nem lettem tanár,
mert azt viszont ellenezték, nem lettem hegedűművész,
mert hiába gyakoroltam sem kedvem, sem tehetségem nem
volt hozzá, nem lettem festő, mert nem telt a taníttatásra,
balerina is szívesen lettem volna, de a szívem miatt
még tornáznom sem volt szabad - de otthon annál
többet, tükör előtt is .. :) , és hiába voltam mindig jeles
mindenből, és végeztem gimi után vegyésztechnikumot,
a kémiát sosem szerettem igazán, mégis vegyésztechnikus lettem ..és..megszerettem. :) .És ez a lényeg. Szeresd, amit csinálsz!

2012. máj. 19.

Na, oszt mi akartam lenni?

http://seholsincsvilag.blogspot.com/p/villanasok-eletembol.html


2012.05.19.

2012.05.17.
Angol muskátli: 
Megörökítettem, amíg van mit...egy napot töltött az étkezőkonyhában,mert az idő kint nagyon mostoha volt.
 Azóta az erkélyen van....
és egy hét leforgása alatt nem maradt belőle semmi..Valamit nagyon nem szeretett. Virágait, leveleit elhullajtotta. Ha megmarad, akkor ismét lefotózom.







2012. máj. 18.

Zsákbamacska..vagy zsákbamag...?


Megsúgom, hogy engem is átvertek egyszer. De nem volt nehéz, hiszen kertészeti boltból, előrecsomagolt virágmagot vettem, valami ezüst levelű sírvirágét. Eszembe sem jutott, hogy valami mást rejt a csomagolás, amin a virág fotója is csábította a gyanútlan vásárlót. A virág nevére már sajnos nem emlékszem. Inkább évelő növénynek mondanám, mert virágzattal még sosem láttam.
Na mindenesetre én szépen el is vetettem az erkélyen kis cserepekbe. Nagy gonddal nevelgettem, csak azt nem értettem, hogy az egyre nagyobb növénykéknek sem a levele sem a hajtása nem ezüstös, hanem sötétzöld. Már voltak vagy 20 centi magasak, és életrevaló sok-sok levelük még véletlen sem hasonlított az én áhított sírvirágoméra, amikor villámcsapásként hasított belém a felismerés: parlagfüvet nevelgettem - a keblemen -.

A hsz-ekről..



(Előre bocsájtom:  Itt most nem a napokkal, vagy hetekkel később érkező válaszokra gondolok..)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem tartom illőnek és kifejezetten rosszul esik, ha valakinek az írására reagálva, nem kapok visszajelzést, miközben a hsz-elők egyikének, vagy másikának válasz érkezik.
Van az úgy, hogy idő hiányában mindenkinek, vagy többeknek is egyszerre mondunk köszönetet, hogy olvasta az írásunkat vagy jelezzük viszontválaszban véleményünket. Azt viszont furcsának, és kicsit sértőnek is találom, amikor kiemelten egy-két hsz-előnek válaszol a szerző, míg a többi olvasó megjegyzését, kommentjét - látszólag - figyelemre sem méltatja. Persze az is lehet, hogy így fejezi ki a véleményét a hsz-re, vagy a hsz-elő személyére vonatkozóan.
Mindenesetre én veszem a lapot, és nem fogok reagálni többet ahol effajta "értékelésben" részesültem. Legfeljebb én is leértékelődöm..

 (Ahol, akinek nem inge, ne vegye magára!)


2012.05.18.

Édes könnyek


 
    Most valahogy hosszabbnak tűnt az út a zongoratanárnőhöz.
A lábai időnként majdnem összeakadtak. Kuszák, tétovák voltak a léptei, mint a gondolatai. Két órával korábban még boldogan, szinte repült az órára. Boldog volt, mert ma végre felvehette az új enciánkék télikabátját, amiben már olyan sokan megnézték. Volt aki még meg is kérdezte hol vette, s ő büszkén újságolta, hogy a a tizedik szüli napjára kapta, de csak ez az egy volt az egész városban.

     Nem csoda, hogy mindenki utána fordult. A hatvanas években  egykaptafára készült, szinte azonos színű és fazonú kabátok közül az övé egyből szemet szúrt minden gyereknek, és anyukának.
Hiába, a szüleinek kevés pénze, de jó ízlése van. Ebben is büszke volt rájuk.
 Kár, hogy Olgi néni nem látta, amikor az előbb eljött az óráról. Az előszobában kell nála hagyni a kabátot, és soha nem kíséri ki a tanítványát, ha már a következő megérkezett.
    De most biztosan észre veszi.. - sóhajtott magában Zsófi, miközben arcába húzta a kabátja gallérját. Milyen szerencse, hogy nagy gallérosra tervezték. Most nem csupán a szél miatt jön jól.


   A kislány a  macskaköves Füvészkertet már elhagyta.
Mennyire szerette ezt a bokros, virágos parkot, ahol olyan sokat ücsörögtek, nevetgéltek a padokon vasárnaponként a barátnőjével.
De ma nem lelte benne semmi örömét. Egyre lassabbra vette a lépteit. Cipőjének magányos kopogása szinte a fülében lüktetett. Vagy csak a szíve kalimpált egyre vadabbul? A szégyen egyre inkább úrrá lett rajta. Vele még ilyet soha se tettek! És nem is volt jogos..
 Mit mond a tanárnő, és mit mondanak majd a suliban a lányok? Legszívesebben egy hétig nem is menne iskolába. De azt úgy se engedik meg a szülei.
 
    A ház elé érve a magasra szerelt hatalmas rézkilincset alig bírta lenyomni.  Belépett a kapun és még mindig a nyaka és az arca körül összefogva a gallért, bekopogott a földszintes lakás ajtaján.
Mikor Olgi néni  ajtót nyitott fél szemmel körbetekintett a pici előszobában. Nem látott felakasztva egyetlen kabátot sem.
Hála Istennek - gondolta némi megnyugvással. Legalább más nem hallja.
A szíve meg csak kalapált. Egyre erősebben. Szinte már hallani vélte..

- Szervusz Zsófikám! Mi történt? Tán csak nem hagytad itt a kottáid? De szép kabátod van! - mondta szinte egy szuszra a zongoratanárnő.De a másik percben már a következő mondat szinte a torkán akadt.
 Zsófi bal arcán hatalmas piros folt éktelenkedett. Egyértelműen egy felnőtt tenyerének a nyoma.
- Mi történt Zsófikám? - kérdezte halkabban, tele részvéttel, s némi háborgással a hangjában.
- Csak azért jöttem az Olgi nénihez, hogy megmondjam, ma délután hazudtam.
Olgi néni szemöldöke hitetlenkedve szaladt fel a homlokán.
- Te, Zsófi?  Te hazudtál? Ugyan mit?
- Azt hazudtam, hogy édesapám gépészmérnök, pedig csak gépésztechnikus. És azért hazudtam, mert nagyravágyó vagyok - mondta elcsukló hangon Zsófi.
- Na, ne sírj már, drága gyermekem! Nem történt semmi! Kijavítom az adatlapon és kész - nyugtatgatta a kislányt.
- És azt sem hiszem, hogy nagyravágyásból mondtad volna - nézett a könnyes gyerekszemekbe.
- Nem is. Csak elfelejtettem, hogy mit csinál apu és ez jutott az eszembe. Mert hogy gépész...- és feltört a zokogás csillapíthatatlanul a gyerek torkán.
- Gyere Zsófikám!  Vesd le a kabátot, mert rád melegszik! Igazán gyönyörű - nézett rá ismét elismerően, miközben felakasztotta a fogasra.
- Menjünk be egy kicsit, amíg megnyugszol! Ne menj ki az utcára ilyen kisírt szemmel!
- Ülj le ide mellém! - mutatott a kanapéra Olgi néni. Zsófi bizonytalanul, de mellé ült.
- Nem maradhatok sokáig. Csak amíg bocsánatot kérek.
- Az már megtörtént. És én nem is haragudtam és nem is fogok haragudni rád.
- Máskor is ki szoktál kapni ? - szegezte hirtelen a kérdést a kislánynak.
- Nem!  Soha.  Csak most.  Én nem is akartam hazudni! - tört fel újra Zsófiból a sírás.
- És nem vagyok nagyravágyó! Nem is nagyon tudom, milyen az. Csak apu azt mondta, mert nem szereti ha hazudik valaki .. De tessék elhinni, hogy csak elfelejtettem!..
- Nyugodj meg Zsófikám! Elhiszem. Biztosan apukád is végig gondolta már..Hiszen Te egy becsületes, rendes gyerek vagy. Nem hiszem el, hogy komolyan gondolta!
Azóta már édesapád nagyon megbánhatta amit tett. Én őt tisztességes, rendes embernek ismertem eddig. Biztosan nem tesz többet ilyet! - nyugtatgatta a kétségbe esett gyereket Olgi néni.
- Most menj szépen haza! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Vagy jobban szeretnéd, ha hazakísérnélek?
- Nem, nem! Köszönöm. - motyogta a gyerek, szinte csak magának.
Zsófi kicsit zavartan, könnyeit törölgetve magára vette a kabátot és piros arccal, kicsit megkönnyebbülve elindult hazafelé.

Otthon édesanyja kisírt szemmel fogadta. Nem szólt semmit, csak megölelte. Édesapja odalépett hozzá, és magához húzta.
- Ne haragudj Zsófikám! Nagyon rosszat tettem. De tudod mennyire gyűlölöm a hazugságot, a sumákolást. Azokat, akik többnek adják ki magukat, mint amennyik..
- De Apu! Én tényleg csak elfelejtettem!.. Meg olyan sok mindenhez értesz, hogy hirtelen azt gondoltam, Te valóban mérnök vagy! Csak amikor hazaértem, s bejöttem az udvarra, akkor jutott eszembe, hogy műszerész voltál. Azután univerzális  műszerész.  Most meg már gépésztechnikus...Hát összekevertem. Mert te mindig más vagy! - mondta   Zsófi némi rosszallással vegyes büszkeséggel.
- De nem akartam felvágni! Azért kérdeztem meg mikor hazajöttem, hogy jót mondtam-e a tanárnőnek? De te rögtön megharagudtál és pofon vágtál - sírta el magát ismét Zsófi.

- Igen. Rosszul tettem. Nem fordul elő többet, ígérem! Valahogy fáradtabb, ingerlékenyebb vagyok mostanában. Bocsáss meg Zsófikám!
Azzal magához vonta a kislányt és anyukáját, hogy mindhárman egymást átölelve adják át magukat a  könnyek megbékélést hozó, most szinte édes áradatának.
  


2009.09.28.
Zsefy Zsanett


2012. máj. 17.

(El)halóban

Z s e f y - E S T I K E: (el)halóban


Richard Clayderman - Love Story ( CHiquitita bebe )
http://www.youtube.com/watch?v=ITswHbJPHhQ

 
Most olyan hajnalba haló csillag vagyok,
de lehet, milliárd éves szajha fény,
nem érdekel mitől hunyt ki a másik,
csak ragyoghassak, amíg tart az éj.

Most olyan elesett,  pőre álom
a nappal, az éj, a hajnali ég,
a lenyugvó esti fáradt sugárban
sudár fák közé bukó magányos szél.

Most olyan lidércet idéző percet élek,
röppent magasra, majd eltűnik hirtelen,

s vágyaim tornyát zúzza a porba,
ahogy a vályogalapon elpihen.

2010.11.22.-2012.05.21.
Zsefy Zsanett

2012. máj. 16.

Ha már az Isten sem érti - átirat

http://youtu.be/O0vgiwbwk-k


Az Isten ül. Körben szentek.
Galaktikákra merednek.
Formabontó szándék jó volt,
- formát kapott nem fogható -,
mégsem számolt hamis képpel,
ember esendő lelkével.
Nem rajta múlt, merre mennek
e világban tévedt rendek,
ki kövez lentet pokolnak,
égbe nyúlókat templomnak,
ki az, aki mindig átkoz,
palást alatt rejtve bárdot,
s ki, mert érte mennyet vágyott,
imáival mindig áld' ott.
Néhány buzgó, álnok árus
kufárkodott, most is bábuk.
Ha kell adják, ha kell veszik,
megtagadják, s áldják megint.
Ahogy éppen a kor fordul.
Csoda, a világ kifordul..?


2012.05.16.
ZsZs


Kincs = hit
elcserélnék egy szál ingre = köpönyegforgatók
http://youtu.be/q9TAmco7V8Y

2012. máj. 14.

előítélet

(Korábbi címe:  címke)
 
galamb vagy keselyű tök mindegy
lelke van vagy se mindegyiknek
a címke amit ember rányom
dönti el imádjuk vagy épp utáljuk


2012.05.14.
Zsefy Zs.

2012. máj. 12.

Ha már az Isten sem érti

..két hangra..



Az Isten ül. Körben szentek.
Galaktikákra merednek.
"Egyet talán elvétettem,
nem a legjobból mérettem.
Szándék? Jó volt. Formabontó.
Formát kapott nem fogható.
Kellett nekem?" - hangja dörög,
angyal-haddal mégsem pöröl.
"Tenyeremen dédelgetett
világ ejtett rajtam sebet.
Nem számoltam hamis képpel,
ember esendő lelkével."

*

Nézd, itt vagyok! Alig hiszek,
híred mégis továbbviszem.
Nem láthatnak, de íriszed
befogad pogányt és hitest.
Nem rajtad múlt, merre mennek
e világban tévedt rendek,
ki kövez lentet pokolnak,
égbe nyúlót templomodnak,
ki az, aki mindig átkoz,
palást alatt rejtve bárdot,
s ki, mert érted mennyet vágyott,
imáival mindig áld ott.
Néhány buzgó, álnok árus
kufárkodott. Most is bábuk.
Bazár lett a Templom, s Kincse,
elcserélnék egy szál ingre.
Tál lencséért kevés adja,
aranyért, ki javat marja.
Ha kell adják, ha kell veszik,
megtagadják, s áldják megint.
Ahogy éppen a kor fordul.
Csoda, a világ kifordul..?


 2012.05.12.
Zsefy Zsanett



Kincs = hit
elcserélnék egy szál ingre = köpönyegforgatók
ki javat marja = a javakkal bíró, gazdag
*
http://youtu.be/O0vgiwbwk-k

2012. máj. 10.

Különös vonzalom


Akik fenntartások nélkül szeretik egymást... 
 FOTÓ: NET (Hajdú-Bihari Napló-2012.05.10.) 



2012. máj. 8.

Tíz körömmel

http://youtu.be/J_zpvH36ulM

Csikkeket szór körém a kéz. 
Gödörbe nyúl felém a
segítenikész.

Kilincsen matat kezem.
Nyitom vagy csukom,
érdektelen.

(Hirtelen minden fontos
és halasztható.)

Kiüresedett folyosó a csend.
Szólnék, de hang nem cseng 
leírhatón.

Sebből szakad a nemadhatom.

Már a semmihez is 
ragaszkodom.



2011.10.18.
Zsefy Zsanett

2012. máj. 6.

Szakadék







Petruta Küpper - You raise me up
http://youtu.be/GS_Et7pZkvA








Úgy mondtam volna,
de nem jött a szó.
Elnyomtam magamban a sóhajt.
Arcomról megindult feléd egy biztató,
de útközben elakadt.
Szemedben fáradt fény.
Ráncaimban könny nem csillant.

Talán nem kellene.
Esetleg néha.
Akár vállalni, hogy megbántanak.
A tapintat is tud mély árkot ásni.
Hidat nem ácsolnak elnyelt szavak.

A tériszonnyal kellene valahogy elbánni,
hogy ne fájjon az a mély csend,
amibe rántalak.
Ölelkezzen bátran kérdés, felelet,
s ha kell, birkózzanak meg egymással.
Vagy csengjenek, mint kórusban
felső szólam.
Csak ne a csend szakadékában
kövüljenek meg, mint besenyők
elé szórt Szent László érmek.
Nummulitesek.

Legyenek inkább szigetek.
Lélektóban.


2012.05.06.
Zsefy Zsanett


 Nummulites - Szent László pénze
Az egyik legenda szerint:
Amikor besenyők üldözték Szent László királyt, bízva az ellenség kapzsiságában, aranyakat szórt a földre, így menekült meg vitézeivel együtt. A besenyők elé szórt aranyak hamarosan kővé változtak."  Wikipédia


http://youtu.be/VRCooxtSE20