..két hangra..
Az Isten ül. Körben szentek.
Galaktikákra merednek.
"Egyet talán elvétettem,
nem a legjobból mérettem.
Szándék? Jó volt. Formabontó.
Formát kapott nem fogható.
Kellett nekem?" - hangja dörög,
angyal-haddal mégsem pöröl.
"Tenyeremen dédelgetett
világ ejtett rajtam sebet.
Nem számoltam hamis képpel,
ember esendő lelkével."
*
Nézd, itt vagyok! Alig hiszek,
híred mégis továbbviszem.
Nem láthatnak, de íriszed
befogad pogányt és hitest.
Nem rajtad múlt, merre mennek
e világban tévedt rendek,
ki kövez lentet pokolnak,
égbe nyúlót templomodnak,
ki az, aki mindig átkoz,
palást alatt rejtve bárdot,
s ki, mert érted mennyet vágyott,
imáival mindig áld ott.
Néhány buzgó, álnok árus
kufárkodott. Most is bábuk.
Bazár lett a Templom, s Kincse,
elcserélnék egy szál ingre.
Tál lencséért kevés adja,
aranyért, ki javat marja.
Ha kell adják, ha kell veszik,
megtagadják, s áldják megint.
Ahogy éppen a kor fordul.
Csoda, a világ kifordul..?
2012.05.12.
Zsefy Zsanett
Kincs = hit
elcserélnék egy szál ingre = köpönyegforgatók
elcserélnék egy szál ingre = köpönyegforgatók
1 megjegyzés:
Átirata:
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2012/05/ha-mar-az-isten-sem-erti-atirat.html
Megjegyzés küldése