2011. márc. 13.

halva vetélt érvényesülés

dicshimnuszt kellene zengeni
              magamról
de hiányzik a dalból a dallam

örök-elégedetlen
magamnak
csak a szóközök gyűlnek 




                                                        kitörölni         
                                                közülük már nincs mit 






      betölteni az űrt    
      meg már hiába    


ha megszültem az elmúlást 
 a halálnak

Elhamvadó

http://youtu.be/Nmx0Yqr7SCM













Hányszor kívántam, hogy ne legyek,
ó, hányszor szaladt ki a számon,
gondoltam akkor nem szenvedek,
jobb elhagyni mesevilágom.
Úgy haltam volna, mint a hegyek,
büszkén, lávafolyamot húzva,
emelt fővel tűrve sebhelyet,
és nem jajongva, kúszva-csúszva.
Lehet csak játszom, hogy élek én,
hogy könnyebbnek tűnjön itt minden:
barátot, nőt, ahogy szeretnéd,
s hogy a nevetés is a kincsem.
Munkába örömmel merülőt,
anyák közt mindig elöl állót,
a bámulatra méltó erőt,
míg elmúlás sző körém hálót.
Az utca, a ház, a felhő is
festett kép, csalón csalogatnak,
hamis világ, nem a régi kincs,
de ezért hazudjak magamnak?
Hisz tudom jól, nem az élet rossz,
csak a szikra hunyt ki a szélben,
számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek.


2011.03.24.-04.06.
Zsefy zsanett