2012. jún. 29.

Néha még ébren

Átirat....

 

Leonard Cohen - You have loved enough

Néha még ébren is
elkapok egy-egy pillanatot,
mit az itt felejtett bús esti órák
köpenyének zsebébe rejtett a múlt.

De hiábavalónak tűnik keresni
rezdülésed labirintusában,
el miért, s mikor veszett annyi
homlok mögé ágyazott találkozás.

Szavakból neked már tornyot nem építek, 
hiába hiányzik a harangzúgás.

Néha még eszembe jutsz
a "Tisztító szent tűz hogyha átaléget",
ám a csendesedő vihart
egyre többször váltja fel
könnytelen megalkuvás.

Kezed kezemből kitépted,
de szívemig ér tenyeremben 
a sok kusza emlékfonál

...hát lépj velem Kedves, csendesen.
A lépcsőkön lefelé ballagunk már.


2010.09.04.-2012.06.29..
Zsefy Zsanett

Fotó: Fantáziavilág Festmények oldaláról

2012. jún. 23.

Visszavonhatatlan

 
elszállsz most hirtelen 
s füsthajad riadtan úszik 
szobámból

mint kismadár gyönge szárnya
takar az éj e zajos 
világtól

nem véd meg 
semmi

lépted nyomában
az akarat földszagú futó 
zápor

elmossa az alig-voltat is

a megmaradt pedig 
elpárolg

2012.06.23.

2012. jún. 22.

Szomorú szemű felhő








 


 





Fotó:Soós Andrea


Egy kis felhő azért ragyog,
napudvarban helyet kapott.
Nem volt soha "bús-modorú",
szeme mégis oly szomorú.

Régen volt, hogy pajzán tánca
esőt küldött a nyárfákra.
Csak a haját kellett bontsa,
hogy az áldást bőven ontsa.

De az idő ahogy futott,
rajta egy sor nyomot hagyott.
Összeaszott kis testére
Nap sem ismert, hogyha nézte.

Bánatosan tovaúszott,
körülötte a szél zúzott.
Messze indult őserdőkbe,
- tájat fog majd bő termőre -.

Mert a földet mégse hagyja,
lehet biz' ő bármily satnya!
A világ sem olyan lenne,
ha kannákba szelet merne.

Nem törődve ruhájával,
búval bélelt alakjával,
bércre hágott, völgybe zuhant,
ködös tájon tova suhant.

Hogy ott, messze, erdők felett
a párától kövérke lett
visszafordult dús terhével,
versenyt futni a jövővel.

Tudom, szeme, ha megcsillan,
Édesem szemében villan,
Anyám arcán könnyek ülnek,
értem épp egy felhőn gyűltek..


2012.06.22.


2012. jún. 21.

Álmok holtvágányon (.)

Puffancs: Fővonal
Kép: indafotó: Puffancs: Fővonal
Hol a virágok sora hervad,
üresen áll bakterház, 
fészek és pad,
ott húztam magamra az estét,
egyedül, fázósan,
megbújtam a testén.

A sínek párhuzamosában
pipacs lobbant látóhatárra.
Valahol vonat sikoltott.
Még az égboltba is félszet oltott.

A dalok azóta bennem szólnak.
Rólad visszaverődött minden szólam.
Holtvágány lett lelked s nyoma
emlékek torzult rozsdafoltja.

Most nélküled 
keresek magamnak bálványt. 
(Nem érezhetsz mögötte 
semmi ármányt.)
A szerelvény veled másfelé halad,
szívemen nem fut át feledésvonal.
A holnap mégis
"mi-sem-történt" ébred..
Én is álmodlak tovább,
téged.

2012.06.21.-2012.10.07.

Álmok holtvágányon - átirat




Omega: Gyöngyhajú lány
http://youtu.be/WObA7eDPN8o






 

Hol a virágok sora hervad,
üresen áll fészek és pad,
ott az estét magamra húztam,
egyedül, fázósan belebújtam.
A sínek párhuzamosában
pipacs csókolt a látóhatárba,
és egy hegedű úgy sikoltott,
az égboltba is félszet oltott.
A dalok azóta bennem szólnak,
siketen verődtek vissza rólad.
Holtvágány lett lelked nyoma,
lepedőn sínek rozsdafoltja.
Nélküled kerestem magamnak bálványt.
- nem éreztem mögötte semmi ármányt -,
hiszen "a gyöngyhajú lány" veled ébredt,

én meg álmodhatlak tovább, téged.

ferde szem













nem tudom mit keresek ott
ahol megtalálni belőlem
csak a csendet érdemes

hol tikkasztó melegben
a szavak csak magad
és hason-más szájáról
hűsíthetnek

hol a közhelyek
menyasszonyfátylán
rajta maradt a cetli
aszerint követed
- lehet megszokás -
karöltve kitől
s kinek engeded
fejére feltenni

de tévesen hiszed hogy
nomen est omen
mikor a divatos kakofónia mögött
gyakran koronát ölt a semmi

(de ami engem kötelez
az enged is továbbmenni)


2012.06.21.

2012. jún. 19.

Egy kis bagoly

 

Lement a nap. Bealkonyult.
A kertben a fán egy kis bagoly.  
Éhes vagy fél? Elképzelem,
várják a mezők, s a kék hegyek.

Borzolja tollát téli szél,
hangját nem hallom, nem beszél.
Nagyokat pislog. Mind gyertyafény
okos szemében sok versfüzér.

Csak néz rám, szinte bűvölne
megérteni: "nem készültem...
Repülni vágytam még soká,
de el kell mennem, hív a táj."


Szemvillanás, már ott se volt.
Ostobán bámult a rideg Hold.
Reggel egy rezgő tollpihe
szállt el a fáról a semmibe.

Azóta várom nap mint nap,
felhők alatt vele nem virrad.





2010. január 14. -2012.06.19. Átirat
Bagolyka /Szabó Csilla Judit/ emlékére - ismeretlenül 

LGT: Vinnélek

2012. jún. 18.

Váratlan


 https://9a9a6f7c-a-62cb3a1a-s-sites.googlegroups.com/site/zsefyzsanettsuttogoarnyak/idegen-taj/Erdeikunyho_origi.jpg?attachauth=ANoY7cpbBW5Oww4-RDighEOX39tjqENFP2qJmn0fYyQwAvLaxwKq2lPJltX5L9aUDerjhqOZHliZWgWEoxzwVwHZddNhi-EYp1JbWv2ZMxUR3bY0sRgwWUsrkOkI0gC6IFiuOcF0aFq7J4a-OPDFqWb2NV2N4tvlrxyCC_uC2sKRuNdp1y5CFhdNQnpC0Z4rvY4WHPvbHtY4G7W4Ymp_67CBNpDUJgyLd2sOxOLqRf6-9k_tx8BLCeBN_m-EFzV93E_NLkqCTK1s&attredirects=0

Átirat
Edvard Grieg - Solveig's Song
http://youtu.be/bR3N1yBEGbw

Az ölelkező fák fölött szöszmötöl az este,
dorombolós szürkületből sejdült át a csendbe.
A félhomályban zsákmányáért félelem kutat,
idegennek ez a táj nem mutathat jó utat.

Erdőszéli kis tanyán a gémeskút vigyázza
korhadt vállán a világot, csillagokkal hálva.
Ha napfényben még csábít is hűsítni korty vize,
súlyos éji felleg alatt didergető, rideg.

Hideg leli a lelket is, - bagoly huhog odább -,
az idegen megszaporázza léptei nyomát.
Az árnyak már nem őriznek alkonyi képeket,
a fák kontúrja reá fagy, míg félve lépeget.

A város még oly messze van, s ő régen bánja már,
nem pirkadatkor indult el, 'hol idegen a táj.
Megriadva visszafordul egy gyanús hang után,
tán szállást kap a kunyhóban e rémes éjszakán.

De rosszul bánt a sors vele, legtöbb, mit adhatott
pénzéért a hátába egy lőporos nyomot..

2010.04.07.-2012.06.18.

Futnak a napok


Átirat

Csak futnak a napok egymás után,
bársonyos léptekkel - néha sután -,
batyut köt vállára tizenkét hó,
észre sem veszed, hogy milyen mohó.

Futnak a napok egymás után,
nem surrog éjjel zöld lombú ág,
hallgat a tücsök, fecske sincs már,
délre húzott a vándormadár.

Rövid az este, a dal elcsitul,
pityókás vendég is hazaindul,
fonnyad a fűben a réti virág,
víz után vágyott, de szárad a szár.

Erdei padon egy szürke veréb,
míg nem talál magot, morzsát remél,
sás között béka ül, most nem vidám,
hideg az éjszaka, szökik a nyár.

Aszú szemekben arany rekedt,
dolgos kezektől kincs lesz neked,
telik a hordó, csordul a lé,
jó magyar bornak minek cégér.

Táncol az avar, hol szélzene jár,
még megcsillan néhány reménysugár,
lengeti haját a napkorona,
bágyadtan néz be a kis fasorba.

Csak futnak a napok egymás után,
a tükörbe néznem kár is talán,
de rezdülő vágyak rozsdafalán
karcolom mélyre a nyár illatát.



2009.10.09.-012.10.15.
ZsZs


2012. jún. 17.

rabom vagy






sóhajommal átölellek
gondolattal megkötözlek
nyíló szóval simogatlak
vágyaimmal betakarlak..



2010.06.11.

2012. jún. 16.

Csillagok közt védtelen


 
 
Szilánkosra hasadt az ég
valamelyik éjszaka,
a Tejúton követve fényt,
nem találtam már haza.

Gondolatban 'hogy lebegtem,
fel se tűnt, mily szabadon,
üres térben, mínuszokban
fagyott testem elhagyott.

Azóta is fent keringek
én s a milljó csillagok.
Mondhat bárki, bármi szépet,
ott is magányos vagyok.


2010.08.29.-2011.01.01.
Zsefy Zsanett

Korábbi címe:  testetlenül

Álomtalan

Bryan Adams - Have You Ever Really Loved A Woman?
http://www.youtube.com/watch?v=hq2KgzKETBw
Átirat:

Ma nem jön a szememre álom.
Elcseréltem veled a perceket.
Elfolyt az égi óceánon
a tomboló érzelmek felett.

Fűszeres illatú az este.
Ablakon csillanó remény.
Álmodik a fáradt testben
a kölcsön adott erény.

Csend honol csillagos ágyon.
Üszkösen porlik a Hold.
Sóhaj sem nyílik a számon,
már a távozó éjbe holt.

Ma nem jön a szememre álom,
szakadt fátylát az ég elhúzza,
hát ezüst fonállal rávarrom
a tegnapi éjt a Tejútra.


2010.04.11.-2011. 04.26.
Zsefy Zsanett

                    Fotó: Alíz

Nélkülem

(Geisz László emlékére)

Fotó: Sóstói erdő oldaláról, a facebookon keresztül lementve


Látjátok, hogy halok bele a ködbe?
Alig rezdül  a világ értem,

s nélkülem
bársony szirmokon neszeznek
tovább pilleszárnyak.

Köröttem fogy a fény,
és velem együtt tágul a végtelen.

Már vár(n)tak.


Fotó: Búsi Sándor: Temető
 
2011.02.19.
Zsefy zsanett

Elveszett sorok


Mondd, mit nem írtak eddig még meg?
Szavakkal kényeztetnélek.
Sátrat szőnék mondatokból,
hegyet halmoznék verssorokból.
Felkiáltójel lenne a világ,
pontokkal szórnám be az égi kupolát.
A szóközökben dallam ringna,
kettős pontom a társad volna.
Szívet formálna rád két karakter,
két szembe fordított kérdőjel.
Közte elférne határnyi
szeretet, kívánság, bármi,
és mégis most, hogy írnom kéne,
nem jut eszembe egy kedves sor se.

2010.05.26.
Zsefy Zsanett

(A vers korábbi címe:   gyötrődés)


Altató

Kenny G - Brahms Lullaby
http://youtu.be/WIXuRwCTs44
*


Pilládra ült az este már,
alkonyt kerget a holdsugár,
az éjszaka éled, a pirkadat vár,
hát aludjál, csak aludjál!

Elnehezült a fáradt test,
pilládra szállt az áldott est,
kanyarít még füzérnyi láncot,
bíborszínűt, a napsugárból.
Megrázza haját, és széjjel szórja
gyémántporát, - hogy' ragyog a róna -
a hegyek felett az egész eget
csillagszőnyeggel terítve be.
Susogó szellő suhanva súgja,
szerelmes szívnek mi lehet búja,
szerenádban dúdolja el:
az est a nappallal egybe kelt.

Pilládra ült az este már,
alkonyt kerget a holdsugár,
az éjszaka éled, a pirkadat vár,
hát aludjál, csak aludjál!


2009.11.21.-2011.12.02.

2012. jún. 14.

Hársakra hangolva

ÁTÍRATA A SZUSSZANÁSNYI ..ZSEFYBEN! CÍME: DAL HÁRSAKRA HANGOLVA



Az alkonyi fények húrjain hársillat rezdült,
s a szél hárfáján bódultan itt-ott belecsendült.

Szikrázó csillagoktól pezsgett fent az ég.
Pajzán esőcseppek doboltak part fövenyén.

Az éj karjába menekült a táj.
A zápor ahogy jött, odébb is állt.

A Hold vágyakozva nézett le a földre.
Mámorító ködben ezüstjét féltve mérte.

Elmosódott kontúrok nyújtóztak a légbe.
Földszagú zizzenések rebbentek sötétbe.

Az éjszaka ölébe bújtak a csillagok.
(Neked édesíti a hajnal a holnapot.)

S míg az alkonyi fényekkel a hársillat tovaúszott,
a csend takarója alá az álom nesztelen bekúszott.

2010.04.30.-2012.06.14.
/Átirat - Korábbi címe: Májuséj/

Elveszőben

 
http://youtu.be/447yaU_4DF8

Hiába szeretnél összefutni velem.
Rejtem magam. Szívem nem nyílik egykönnyen.
Hó alatt szunnyadó világgal búvok el,
tavasszal rügyekből égig pattanok fel.
Kietlen utcákon egyedül ballagok,
nem hallja senki sem, hogy miket dúdolok.
Zárva van a szó már lelkemben, magamnak.
Ezért nem lehetek poéta sokaknak.
Önmagamat látom kiterített árnyon,
el is fordulok a fénylő napsugártól.
Magam vagyok, aki magamnak lehetek:
puszta, ami  széllel küld üzeneteket.
Szabad madár szárnyán parányi tollpihe,
ki hosszú vándorútról nem tér haza sose.


2010.02.07.

/A Rejtőzködöm c. versem átirata./ 

2012. jún. 13.

Napra forgó


..az a régi utca a Péterfia..
J'aime - Michele Torr
http://www.youtube.com/watch?v=3n3_CS8cwhY

fotó: Alíz

Hajnaltakarásban szökik már az éj el.
Nem nyílik szemem rá álmosan 'hogy lépdel.
Vajon hova lépdel?

Csöndbe sikkant a sín, csillant fémes fénye.
Sárga villamossal álmodtam - haj' régen -.
Álmodtam, be régen.

Szél kapott fel akkor, szárnyalt velem messze.
Gyermeki szívemet bánat nem temette.
Bánat még nem ette.

Felébredt a Nap is, - szemét felhő fedi -.
Nem akartam soha rossz útra letérni.
Rossz útra eltérni.

Alkonyatba fordult az a régi utca.
Nem találok haza, nincs ki visszahívna.
Aki visszasírna.

Bíborral takar be holnapnak az éjjel.
Lehet meg se érem, elvisz hideg fénnyel.
Halott, hideg fénnyel.

Napra forgok addig, amíg remény éled.
Sugarait mentem szívembe, elérjen.
Szívedhez felérjen...


2011.02.02.-2012.06.13.
ZsZs
Péterfia 46. - Fotó: Bakó Irén

2012. jún. 12.

Becsomagoltam...





http://www.youtube.com/watch?v=v8IKFOmGFRU



...s csak lazán, könnyedén
kötöttem bokrára,
ha gubancos lenne,
ne kapjon szoknyámba.

Csak úgy egyszerűen
sírta a szél velem,
kánonban zümmögve,
mi fájt nagyon nekem.

Csak úgy vonalakban
vetettem papírra,
hogy olvasni tudd,
a sorokban
mi van még megbújva.

Halvány pasztellbe is
beleálmodtam,
ne sértse szemed,
ha már előhoztam.

Éjszaka loptam be
lábujjhegyen hozzád,
ha észre sem vetted
 - az emlékeink -

 nagy kár...


2010.02.03.-2011.02.23.
 

Tinibáj


















Besame mucho
http://youtu.be/s46Ntk8aPK4
*

A Simonyi úton hajolt rá az este.
Egyszerűen, csendben, 
szinte szeretgetve.

Tini szíve ismét megvadult,
ahogy a Hold ezüstje 
hajába túrt.

A sok pimasz árny a fák mögül 
sziluettjébe elmerült.

A szoknya ránca combra simult.
- Nem férfi kéztől, 
szemtől pirult. -
A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren,

s az öreg hársak járdaszélen
bólogattak szótlan, szerényen.

A fodros ég még nem szakadt,
felhőcsipkéje 'mit kell, takart,
de a lányos hév és a szende báj
így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24.-2012.06.12.

Besame mucho -Rövidebb feldolgozásban:
http://www.youtube.com/watch?v=hItdsbx4ExY&feature=colike
Harmónikán:
http://youtu.be/nFzepJVpUwE


(A fotómontázst internetes képből és Jánoska Alíz fotóiból készítettem.)

Szingli dal












Az éj hamis, 
néha rám kacsint,
s én ezüstbe öltözök.
Már régen volt,  
hogy átkarolt,
és bennem gyönyörködött.

De jaj a smink, 
ha szétfolyik!
Hát hagyom a könnyeket.
Hiába int 
a lomb, ma sincs,
ki ringassa lelkemet.

Ha a Hold facér 
akkor én kacér
ruhámban kelletem
a vállaim,
rejtett bájaim
ölébe fektetem.

Ma a Hold facér, 
s én most kacéran
bájaim kelletem. 
Ruhám ma nincs,
így vállaim sem 
lehet elrejtenem.



2010.07.01.

2012. jún. 10.

Szeresd bennem













.. az érzést, szeresd bennem a csendet,
a tegnapi csókot, a fényt a szememben,
  a rezdülő éjt is, mi nyomot hagyott,
  s árnyékomat, ott fenn a falon.
  Szeresd bennem, mi sohasem voltam,
  álmaimat, mik régen kihunytak.

  Szeress, ha olykor húsodba vájok,
  szeresd a rossz kedvem, mosolyom számon.
  Szeress hosszan, ha vége sem látszik,
  szeress röviden, ha a pillanat játszik.
  Szeress akkor is, ha hamisnak érzed,
  ha érted értetlen sorokban elvérzek.


2010.08.30.-2011.10.27.
Zsefy Zsanett

Vallomás feltételes módban




Ha a hajnal lenne a házad,
én bíbor lennék a felhők felett,
rózsát fodroznék Holdad udvarába,
vitorlát bontana a képzeletem.

Ha a hajnal lenne a házad,
üstökösként szelném az eget,
fényt fonnék e fonák világra,
és rongyosra tépném az éjeket.

Ha a hajnal lenne a házad,
udvarodra peregnének a csillagok,
zsebembe csenném mindahányat,
egynek se lenne irgalom.

Ha a hajnal lenne a házad,
rám érinthetnéd az ébredő perceket,
csillagtakaród alatt élednének a vágyak,
és én velük halnék, ha kell, esztelen.


2011.04.01-04.04.
Zsefy Zsanett

2012. jún. 9.

A kezes és a szegény gazdag(ok)


..amikor kiborul a bili...


Nem vágyom én földet,
cifra palotát,
lenézem, ha tárgyért
ejtesz könnypacát,
ha anyádat, apádat
hektárokban mérsz,
ha testvéred kitúrod,
mindent magadért.
Ha csalni is megéri,
tán megbocsátható,
de ne kívánd, helyetted
más legyen adós:
hiteled fiaink nyögjék,
ha nem leszünk!?
Te sem tennéd értünk,
hát mi miért tegyük?
Mástól elkívántad,
hogy kezesed legyen.
Az utad egyengetted,
s neked egyenes.
A másik - bár a véred -
mégis tagadod.
Nincs már mit elszedned,
felfordulni hagyod...? :((((

2012.06. 09-10.

Banyuka

Ma szomorú vagyok. Az én Drága Alíz barátném cicája nagyon beteg.
 Nagyon át tudom érezni. :((( Mi is imádjuk a cicákat.
 
Banyouka

Magamban dúdolok




http://youtu.be/ZEjvUnkwn-I






  

már szerény marokkal
szór  csillámport a vágy,
fekete köpenyben ázik,
könnyek közt zihál,
kétes gondolatokat szül
a pillanat,
hiába a törekvés,
a szó üres  marad.

a fűszál hegyén
harmatcsepp sem leszek,
gyöngysorrá
hiába fűz a képzelet,
alkonyi fénnyel
sem hozok csodát,
visszafogottan dúdolok
magamban tovább...


2009.12.25.

némán










Csak a csend vág a szavamba,
kerítés mögül suhan a szabadba.

A tisztesség kopott angyala,
mint cellából kitörő féktelen gondolat
tornádótölcsérben szakad darabra.


Becsületbe burkolózott vágyak
szárnyszegetten semmire vadásznak.
Míg elfonnyadva földbe porlanak,
eltitkolt bűneink egyre csak dagadnak.

És feszít a csend, az elfojtott indulat...


2009.09.01.-2012.06.12.

fonál









egyre csak gombolyítom
kis göbök ujjaim között
ezernyi vékony gyenge szál
ami összeáll
s ahogy
erőm fonom belé
már kész a
tengerészcsomó
hajókötélen
lebeg az uszály
vele libben a táj
belegabalyodik
a viharos szélbe
az partot ér mesélve
merre vitte a víz
gyönge fa törzsét
hol tarolt hegyet
semmi kis örvény
meddig szaladt
mint futóhomok a hír
miért nem érted
amíg erőd vele bírna
míg hallhatóbban nem üvölt
ezernyi kínja
a természet mikor
lesz végre édes mostoha

merre tart majd az uszály
ha nem lesz már hova

2010.03.07.-2012.06.12.

Útkereső

Sóhajok gondolatfoszlányán lebegő
tekergő, kerge képzelet,
rozsdává oxidált emlékképek.
Savval maratom őket,
hátha fénylenének,
de csak fakulnak,
mint régi képek.

Hamuvá égett lélektelen múlt idők,
időnként vissza-visszatérők,
már semmit nem érnek.
A félreértett dermedt mozdulat
magányában oldódni vágyott
s kirekesztett,
sorsára hagyott évgöngyöleg
hátamon púpot növeszt,
s látom,
hogy újra és újra
keresztbe tesz.

A segítségért sikoltó hang fennakad.
Siklik, kúszik körbetáncoló,
festett ajkú vigyorokon,
pattogzik málladozó alapokon,
és csak szenved a kitörni készülő
értelem, de nincs ki megértesse veled,
ez az enyém s elvenni még
neked sem engedem.


2009.09.09.
Zsefy Zsanett



2012. jún. 8.

Csendes biztató


 
Fotó: antalvali.com oldaláról

 It's Love
http://youtu.be/KENvJVBQ0I0



Párnádba bújt a szó, 
amolyan biztató.
Odakint fény szitált, 
kertedbe csillag szállt.
Hajadba túrt a hold, 
sarlóján hintaló.
Fakó a képzelet, 
ha nem érzékeled:
így érezhet, aki 
boldog gyerek.

A parton hársfasor, 
szelíden átkarol.
Hozzád indul a szó, 
lelkeden elnyúló.
Amíg megérkezem, 
magadtól kérdezed:
együtt leszel velem  
örök gyerek?

Megjöttem, - élj velem -, 
hangokban vétkezem.
Sátrat húz ránk az éj, 
nem zargat lámpafény.
Feketét ölt a csend, 
kezeden elpihen.
Akár a pillangó 
szárnyal a biztató:
ilyen lehetne a 
boldog-veled..



Átirat:
2010.12.15.-2012.06.08.
*

Szép gitárzene:

http://youtu.be/ld7_H2Y1LVg

Szemlecsukva

...egy kis szépelgés...*

Solomon Burke ~ Cry To Me -  Dirty Dancing
http://youtu.be/9ZQmzhPjrhQ


Ha jő az alkony, szél suhan parton,
hárfán játszik, zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a holdfény fest szerelmet felénk.

Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.

Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként érint az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.

Angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat.
Kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.

2011.01.19.
Zsefy Zsane
tt


*

*dunapArt:
Őszi Róbert    2011. január 22., 00:26:19
Jó ritmus, századelős melankolikus szépelgés, a jobbik fajtából. Szép Ernő szeretett így repülni. Jó, mert bár naiv, mégsem habos-babos. Szerettem olvasni.

2012. jún. 6.

Álom az álomban

 

http://youtu.be/jAk_hWlCl0E

 

Ma álmomban kipakoltam a szobát és táncoltam.
Kicsit sem féltem magányomban,
s tovább álmodtam én.
Álmomban virágillattal szárnyaltam,
méhek rajával dúdoltam:
mennyi illat ez enyém.
Álmomban manó voltam egy városban,
mosolyt loptam és szétszórtam.
Csuda boldog lettem én.
Álmomban zivatar voltam és áldottak,
kivirult a világ és álmomban
csoda szép lett a rét.
Álmomban tengerben fürödtem,
s a távolban delfinraj kísért
míg álmodtam a sellők énekét.
Álmomban napfény fodrában elbújtam,
bárányfelhőkkel játszottam.
Milyen szép volt az egész!

Álmomban rájöttem, 
hogy csak álmodtam, 
felriadtam és elámultam,
bennem élt-halt az egész...?


2009. 09.07.-2011.01.19.
Átirat: 2012.06.05.
Zsefy Zsanett

Dal címe: Comme j'ai toujours envie d'aimer

Fényre vágyók

A Héttorony születésnapjára..

 

vagyok
vagyunk
itt és máshol

- a jó földet művelő paraszt
keze nyomából
serken a vetés -
de a lapok itt csak alapok

hogy mit hajt a betű-vetés
személyre szabott

hatalom

s ha köztük olykor akad lom
éretlen mag
mondatszalag
azt kigereblyéli az idő

s a tiszta fényben
a szivárvány minden színét
- hol a szürke is megfér
hisz' néha beborul az ég -
rajzolja fentről tornyok fölé
egy gondos kéz


2012.06.06.

2012. jún. 4.

Kesergő

http://pctrs.network.hu/clubpicture/8/5/9/_/havasi_gyopar_2_859035_14797.jpg
tengerekesfolyokelovilaga.network.hu


Még mindig pálcák roppannak,
- ahogy törtek régen is - felettünk,
de meddig kell száraz gallyakat
udvarainkban darabokra szednünk?
Mert havasi gyopárt rezgetett a szél,
s az a szál virág miénk volt egykor?
Mert folyóink görbületén messzebb is
ránk csillogott a mennybolt?
Mert az ott honos már nem otthonunk?
Meg sohasem értjük. A szívünkbe zárt
határt csak emlékként idézzük?

Az időt bokrára kötötte kezünk,
szemünk visszafelé tekint.

Pedig láncként tartana a sok kar,
ha összefogna, s nem mást akar:
régi diadalt, övébe képzelt karddal.
De hová tartasz így magyar
az örök vissza-kanyarral?


2011.06.20.
Zsefy Zsanett

Június 04. - A Nemzeti Összetartozás Napja


 

2012. jún. 1.

Szavak...



 kasi_band_pecs képe
Emlék: kasi_band_pecs 
http://youtu.be/MHGvpFbg4nY


őszinte
hazug
vagy néma
fogak közül sem nyíló
béna
két ölelés között
is fázó
megkopott
mégis
hiányzó

a kimondottól
gyakran
mérges
"hamvadó
cigarettavég"

beszédes

sötétben
tévelygő
sóhaj
örökké
veled
óhaj

ott élnek
vagy inkább
fájnak
minden
elfelejtett
virágban
éjbe bugyolált
vágyban
hajnaltól
bizsergő
szépen

egy meg sem írt
Grimm
mesében


2012.06.01. ZsZs