Az alkonyi fények húrjain hársillat rezdült,
s a szél hárfáján bódultan itt-ott belecsendült.
Szikrázó csillagoktól pezsgett fent az ég.
Pajzán esőcseppek doboltak part fövenyén.
Az éj karjába menekült a táj.
A zápor ahogy jött, odébb is állt.
A Hold vágyakozva nézett le a földre.
Mámorító ködben ezüstjét féltve mérte.
Elmosódott kontúrok nyújtóztak a légbe.
Földszagú zizzenések rebbentek sötétbe.
Az éjszaka ölébe bújtak a csillagok.
(Neked édesíti a hajnal a holnapot.)
S míg az alkonyi fényekkel a hársillat tovaúszott,
a csend takarója alá az álom nesztelen bekúszott.
s a szél hárfáján bódultan itt-ott belecsendült.
Szikrázó csillagoktól pezsgett fent az ég.
Pajzán esőcseppek doboltak part fövenyén.
Az éj karjába menekült a táj.
A zápor ahogy jött, odébb is állt.
A Hold vágyakozva nézett le a földre.
Mámorító ködben ezüstjét féltve mérte.
Elmosódott kontúrok nyújtóztak a légbe.
Földszagú zizzenések rebbentek sötétbe.
Az éjszaka ölébe bújtak a csillagok.
(Neked édesíti a hajnal a holnapot.)
S míg az alkonyi fényekkel a hársillat tovaúszott,
a csend takarója alá az álom nesztelen bekúszott.
2010.04.30.-2012.06.14.
/Átirat - Korábbi címe: Májuséj/
2 megjegyzés:
Csoda szép:)
Köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése