2012. jún. 21.

Álmok holtvágányon - átirat




Omega: Gyöngyhajú lány
http://youtu.be/WObA7eDPN8o






 

Hol a virágok sora hervad,
üresen áll fészek és pad,
ott az estét magamra húztam,
egyedül, fázósan belebújtam.
A sínek párhuzamosában
pipacs csókolt a látóhatárba,
és egy hegedű úgy sikoltott,
az égboltba is félszet oltott.
A dalok azóta bennem szólnak,
siketen verődtek vissza rólad.
Holtvágány lett lelked nyoma,
lepedőn sínek rozsdafoltja.
Nélküled kerestem magamnak bálványt.
- nem éreztem mögötte semmi ármányt -,
hiszen "a gyöngyhajú lány" veled ébredt,

én meg álmodhatlak tovább, téged.

2 megjegyzés:

Judit írta...

Szép!

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

ÁÁ..ez már se ez se az.. az alapgondolat, mondanivaló is holt-, vagy vakvágányra került..már ezt is átírtam..és nem tudom a magam képére formálni..P.Gyuriéra - kedvére - meg eleve nem sikerült... :))))