Ha jő az alkony, szél suhan parton,
hárfán játszik, zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a holdfény fest szerelmet felénk.
Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.
Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként érint az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.
Angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat.
Kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.
hárfán játszik, zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a holdfény fest szerelmet felénk.
Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.
Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként érint az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.
Angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat.
Kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.
2011.01.19.
Zsefy Zsanett
*
*dunapArt:
| Őszi Róbert | 2011. január 22., 00:26:19 |
| Jó ritmus, századelős melankolikus szépelgés, a jobbik fajtából. Szép Ernő szeretett így repülni. Jó, mert bár naiv, mégsem habos-babos. Szerettem olvasni. | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése