Az éj hamis,
néha rám kacsint,
s én ezüstbe öltözök.
Már régen volt,
hogy átkarolt,
és bennem gyönyörködött.
De jaj a smink,
ha szétfolyik!
Hát hagyom a könnyeket.
Hiába int
a lomb, ma sincs,
ki ringassa lelkemet.
Ha a Hold facér
akkor én kacér
ruhámban kelletem
a vállaim,
rejtett bájaim
ölébe fektetem.
Ma a Hold facér,
s én most kacéran
bájaim kelletem.
Ruhám ma nincs,
így vállaim sem
lehet elrejtenem.
2010.07.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése