Elveszőben

 

http://youtu.be/447yaU_4DF8

Hiába szeretnél összefutni velem.
Rejtem magam. Szívem nem nyílik egykönnyen.
Hó alatt szunnyadó világgal búvok el,
tavasszal rügyekből égig pattanok fel.
Kietlen utcákon egyedül ballagok,
nem hallja senki sem, hogy miket dúdolok.
Zárva van a szó már lelkemben, magamnak.
Ezért nem lehetek poéta sokaknak.
Önmagamat látom kiterített árnyon,
el is fordulok a fénylő napsugártól.
Magam vagyok, aki magamnak lehetek:
puszta, ami  széllel küld üzeneteket.
Szabad madár szárnyán parányi tollpihe,
ki hosszú vándorútról nem tér haza sose.

2010.02.07.

/A Rejtőzködöm c. versem átirata./