2012. jan. 30.

gubóba zárt érzés

Átirat...Még nem volt egyik blogomba sem feltöltve:



Elvis Presley - Are You Lonesome Tonight


Csak egy parányi gubóba zárt érzés,
mi megmaradt a múltból.
Hívnám elő..Most valamitől más.
Pedig lehetne kezednek melege,
feledett bizsergés, cinkos szemvillanás.

Már a visszalopott érzések
hiányába fojtok mindent.
Sok pillanat még most is éget.
A tenger moraja hozzájuk
messze nem lehet oly' szép..
Kár hogy elporlad a száraz virág.

Zápor hozta elkésett őszi napfény
mondd, tőlem mit vársz?
Hol van az már...
De szemed, ha rejt néhány csillagfényes éjfélt,
az ifjúság hiába csak parányi emlék, az
adhat még mindenben megújulást.




2010.05.13-2012.02.10-2012.03.14.
Zsefy Zsanett

fotó: J.Alíz

2012. jan. 29.

Becsapódás híján...

2012.01.16.03:59


 Hajnali kettőkor felriadok.  Teljes nyugalom. Bent-kint csönd. Majd egy autó riasztója kapcsol be. Kábán kimasírozok a konyhába és megnyugvással konstatálom, minden megvan.
Semmi rom, füst, szétrobbant tv. Az a szerencsétlen virág is tök ugyanolyan ramatyul fityeg a cserepében kiszáradás előtti végstádiumában, mint tegnap este.
Iszok egy pohár szódát, és leülök készíteni egy házibagót. (Ha a pálinka lehet az, akkor a cigi miért ne? Én tömködöm a hüvelybe a dohányt, némi mechanikus herkentyű segítségét is igénybe véve.)
A pöfögésre már a sokszögben kerül sor. Ez egy ötszögletű szoba. Azt hiszem a ház tervezője Rubiknak szegről-végről rokona lehetett. Vérében volt a találmányok iránti vonzódása. Csak ő nem kockákban gondolkozott. Az olyan snassz lett volna. Inkább a sokszögek..
A számítógépet lezserül lábbal berugom, s várom a nagy Mozillát..Megjön.
A gúgliba bepötyögöm: Földet ért az űrszonda..enter. Várok.. Két hír:

"BM OKF - Földet ért az űrszonda
2012. január 15. 20:17
Az Orosz Föderáció Budapesti Nagykövetsége megerősítette....bla-bla-bla..a
Phobos-Grunt űrszonda az Atlanti-óceán középső részén belépett a Föld légterébe.
A ..bla-bla-bla.. műtárgy szétrobbanását követően a zuhanó darabok az észak-afrikai partok és Spanyolország irányába szóródnak szét.
Magyarország területén..bla-bla-bla...  további óvintézkedésre nincs szükség."

Másik:
 
"Dátum: 2012. január 15. - police_hu   ·   
A meghibásodott orosz űrszonda darabjai a Csendes-óceánba zuhantak."
 
Mire ezeket leírom több hír is fent van a neten.
Azt hiszem most már átöltözhetem pizsamába.
Még elszívok egy cigit a biztonság kedvéért.  Azután kiszabadítom a tappancsokat.
Egyiküket a hord-kosárból, a másikat a fedeles bevásárló kosárból, kettőt az utazó táskából, s a kis összeférhetetlent a reklámszatyorból.
Nagyokat nyújtózva mind elvackolódik korábban megszokott helyén: az ágyamon.
Már megint nem lesz hol aludnom a macskáimtól.

A kötélhágcsót visszateszem a poroltóval és a feszítő-vágóval együtt a heverő
ágyneműtartójába. A túlélő csomagokból előhalászom a húsz kiló macskaalmot, a tíz kutyaropit, a fél liter kávét, az öt csomag dohányt - a hüvelyekről most látom, hogy elfelejtkeztem -, párom öt félpár zokniját, és a fiam sakkészletét.
 Ni csak! Tegnap csupa fehér bábut raktam be a nagy kapkodásban..
A hátizsák alján végre egy kiszuperált gázálarc és a porszívóm társaságában megtalálom az utolsó vacsora maradékát: egy kakascombot.
Hármónknak kevés lenne.
Inkább elfogyasztom.

Még megszabadítom nyakörvétől, pórázától a kutyám, és jó éjt kívánva neki átadom a
helyemet a fotelben.

Becsapódás kipipálva. Menekülés prolongálva.

Alvás - hely hiányában - felejtve.



2012.01.16.03:59
Zsefy Zsanett 

2012. jan. 26.

esztelen


..még egyik blogomban sem szerepelt...
 ... fetreng belül
valami kocsonyás zűrzavar
amorf indulat

kirobbanni készülő
kakasszóra rebbenő
hajnali semmikincs
vázában száradó
violaszagú éj

komódon hagyott lapok
síri csendjét
zilálja szét könyörtelen
a beszökő
rozsdás enyészet

félek

keskenyedő ajkakkal
halkulok a csendbe
ne végy észre te sem

csak a képzelet tépi millió
penészes kiflivégre
a tegnapi éhkoppot
a mai magamnak is idegent

 
2011.05.15.
Zsefy Zsanett

2012. jan. 24.

Z s e f y - E S T I K E: Hangulatfoszlányok

A Költő halála - átirat













Orgonasípok dallamára
díszsortűz nem robban bele a tájba,
a déli harangszó sem érte szól.
(Tán halkan mormol imát az olvasó)

Földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen:

egyik hév, másik szelíd alázat,
a Költő tudja, mikor melyik legyen.


Az utolsó tűzvirág szirmain nem verssor éled,
a kijátszhatatlan másvilág lángja az,
mi porhüvelyt sem hagy e hálátlan földi létnek,
de az utókornak Ő mégis örök marad.                                          
                                           

                                                                                                                 2011.-2012.02.10.
                                                                                                                        Zsefy Zsanett

Chopin - Nocturne  

2011. február 19-i versem átirata..itt még nem volt bejegyezve

Kép: Fantáziavilág Festmények honlapról:

http://www.fantasypaint.sokoldal.hu/

 

2012. jan. 23.

Örökség - átirat




Ha egyszer. Talán. Meglehet,
kiadják verses könyvemet,
nem okoz nekem örömöt,
hogy az a másik rám köszönt.

Szavak tornyából kételyem
szívembe kúszik, s feldereng:
hagyok-e rátok valamit
amitől boldog lesz a kín.
 

Hagyok-e nektek eleget,
zúzmarás estre meleget,
kétkedés helyett érveket,
délibáb helyett szellemet.

Emlékként kézbe, ha veszed,
eszedbe jut-e mért teszed,
találsz-e benne titkokat,
megfejtenéd-e álmomat.

Ha kezedbe veszed könyvemet,
ejts néha értem könnyeket,
de nevesd ki bátran a halált,
hisz tebenned élek én, tovább.

 
Fiaimnak...
2009.10.05.-2012-01-23.

Zsefy Zsanett

2012. jan. 19.

Hiányzol Anya


(1929.09.10. - 1999.01.15.)


Szakad a hó, szakad a szív...
fagyott ajkamon szenved a rím.


- Anya, látod, hogy hintázom?
Nem szédülök csak, ha leszállok.

- Anya, gyere játsszunk újra!
Az angyalok ölben vitték a nagy útra.

- Anya, miért nem szólsz énrám?
Gyertyát gyújtok, hogy eltalálj hozzám.

- Anya, hiányzol nagyon, tudod...
A fellegek takarják előled, ha rossz vagyok.

 átirat:2012.01.19.
Zsefy Zsanett

2012. jan. 14.

Vak szerelem

Átírat - 2012.01.14....előhoztam a feledésből...és 2013.03.10-én Agárdy Szilvinek ajánlottam a Facebook Hivatalos Rajongói Oldalán.


Szememmel nem látlak, te drága,
de pórusaimban anyám keze,
ahogy remegő ujjait vezette
arcomon, s a tárgyakat
sorra adta:
Legyen szemed kezed!

A megismerés fegyverét
ujjredőimbe karcolva
így ismertem meg a világ felét.
Isten csak ezt adta nékem
útravalónak.
Nem tudom, miért volt hozzám
ilyen kemény.

Bár küldött melléje lágy trillákat,
zajt, zörgést, kedves hangokat,
de a vágtázó lovak, a vonat zenéje
mégis alaktalanul háborgat.

Az illatokkal is együtt élek. 

Képzelnék hozzá tárgyakat,
de az élettelen, fémes valóság
szívembe markol és felkavar.

A világot sohase láttam.
Nehéz értened, ez mit jelent.
Az a szó, hogy "láttam ",
számomra a semmi.
Csak a tapintható jelen.

A millió érintésben
annyi minden
másoknak hiábavaló.

De nekem ez adja
a bizsergő vágyat. 

A szenvedést. A botlást.
Mindazt,
ami az életben jó.

Szememmel nem látlak, te drága,
de érzem, hogy itt vagy most is velem.
Érzem minden porcikádat. 

Te vagy az élet. 
Te vagy a szemem.

Illat vagy. Bársony.
Édes íz. Dorombolás.
Lehetsz szép,

vagy akár csúf másnak.
Oly mindegy.
Nekem te vagy az egész világ.
Téged adott az Isten,
- gálánsan fukar sorsomért -
ki nem tudja, hogy a vak szerelem
a nemlátónak
nem pusztán két szó,

 
de maga a sötétség és
a remény.


 
2009.07.
Zsefy Zsanett



fotó: Alíz

2012. jan. 12.

2012. jan. 10.

Szalmaillattakaró

Még a blogjaimban nem jelent eddig meg ez a versem...
Zeneajánlásom:
Beethoven: Silencio
http://www.youtube.com/watch?v=39DNaNAMKAU&feature=share&list=FLvbpr-TfXsmd9M41TloJgUA



egy csöppnyi ház szemében láz
vaskályha előtt hasábnyi vágy
szalmaillat a takaró
a konyha padján nyílt a szó
a hang ölelt anyám a szép 
köntöse volt sok nehéz év 
arcán a pír virágszirom
fagyott éjbe múló sikoly
de ő dalolt s a festett ég
tüzet csiholt ma bennem ég
a fáj sem fájt ha szállt a szó
a ringató a ringató




2010.12.06-12.21.

appassionato - Bolero (3)

3. átirat....
Ravel: Boleroja inspirált....
http://www.youtube.com/watch?v=vwjckBCIPZU



Koldus álmok rongyos fekhelye,
még úgy maradnék, még maradnék,
úgy, veled.

Törött ágakon csendbe fonódva,
hegedű húrjain hangtalan visítva
siklanék újra és újra.

Lennék tavirózsa, mit ringatna szellő
lágy hullámokra hévvel simulva.
Kürtök, üstdobok  között,
pattogó szikrák fölött szállnék,
s zuhannék vissza csendbe fonódva,
hegedű vonóján, mint gyanta csúszva
porladnék veled.

Majd csipkebokor rejtekébe bújva
két dobbanás közötti szünetben
dallam lopózna halvány sziluettemre.

Illat lenne ágyam, s vágyam,
mi testet öltene dideregve,
mint börtön rácsain át a fény,
szökne pihegve lüktető árnyak,
combok rejtekébe,
és siklana kéjjel
hullámok sírhelyébe éjjel,
hogy meghúzódjon szemérmetlenül
Isten tenyerén.

Hát ringass tavirózsát, nádat,
adj szárnyat halódó vágynak,
sziklák mozduljanak és haljanak bele,
mint az éjszaka szétterülő hajába
a kelő nap első sugára,
újra és újra, sejtelmesen.
Mert még úgy maradnék,
csendbe fonódva,
egy buja éjszaka hajába fúlva,
mint a tegnapi fény,
mi újra és újra összefon veled.

Koldus álmok rongyos fekhelye...



2012.01.10.
Zsefy Zsanett

2012. jan. 2.

hiány-da...


Volt egy világ: Csenevészde.
Fejlődésben megállt népe.
Szegény volt ott állat, ember.
Temploma bús egérmenhely.
Csenevészde lakosai
a holnapit taposta ki.
Egyre fogytak, egyre féltek,
hitel nélkül meddig élnek?
Macskaország volt, te balga!
Róluk szólok alant. Hallga!

Bármit tettek, bármit léptek:
kutyapiszok - annyit értek.
Nem volt kaja, nem volt otthon,
pár kandÚrnak jutott ott hon.
"Carpe diem! " - mondták azok,
de (ön)törvényükre sok csapott.

Mások hitték, ha nem nyalnak,
holnap éhen mégsem halnak.
Száműzik a tejes csuprot,
mert a spájz már Eu-komfort:
- hogyan, miből, merre, meddig -,
körülményesebb, mint eddig.

- Kellene az önállóság,
gazda nélkül egy csinos vár,
egerektől nyüzsgő kamrák,
ahol macska állít csapdát!
Mert hogy köztünk egy sem birka,
az egeret is privát írtja.
De nincs hely, mit békén laknánk,
fedél nélkül egér sem jár. -

- Építsünk hát egy nagy várat! -
Kutyasz*rból még nem láttak,
de, ha mondják hogy lehetne...
Nem megy el most senki kedve,
hogy az eb náluk hiányzik.
Gazda nélkül hány bóklászik.
Csak az adó szabhat határt,
mekkora is lesz az a vár.

Befogadtak néhány ebet,
- kidobták a jó emberek -,
de a gond csak most kezdődött:
miből lesz sz*r, ha nincs pörkölt?

- Beáldozunk némi böjtöt:
egerektől néhány kölyköt.
Igaz rajtuk nincsen faggyú,
s ha a kutyáknak ezt adjuk,
soká lesz abból nagy rakás,
nekünk meg ritkul a falás. -

Megint főtt a macskafejük:
hiába, ha nincs tenyerük,
tappancsukba pénzt nem löknek,
fűbe mégsem ülnek töknek.
Ezért aztán újabb ötlet:
kutya, macska békét kötnek.
Egyik megy majd kamrát véd'ni,
másikuk az egért mérni,
a gazdát meg noszogatják,
építgesse ő a magtárt!

Egymás nélkül csenevészek,
együtt talán meg is élnek.
Várathat a vár magára,
addig marad tág határa.
Helyét leli benne egyszer
a sok macska, na meg ember.
Állatokkal nem lesz gond ott,
hol az ész veri a gongot.
Csenevészde holnap bánya,
bár nem arany, de nem hiányda,
ha mint egykor, mind akarja:
megélhessen marha, s gazda!
Macska, kutya, ember s barma
többé egymást sose marja.

Akkor lesz ám bőségszaru:
minden falon luk, mint batyu.
Benne bőven egérfalka,
hálás macska mind felfalja.

Hogyha fedél jut a falra..











fotó szárm. helye: objektivek.com
zenei link:  Da da da

2012.01.02.
Zsefy Zsanett