SZENVTELEN

 http://youtu.be/VC1GNrTia6I

Feketeribizli szemeket érlel az éjjel.
Hunyorgó csillagok.
Valamelyikében én
- valaha sokak eszményképe -
hallgatok.

Szökőkútból kortyol a hajnal,
s köp a tájra enyhítő harmatot,
de addig e sötétben hol
lelek menedéket?

Az utca fényhiányain
hangok borzolnak redőket
padon alvó vágyakon.

Vannak, akik már nem látnak,
és nem is hallanak.
Ironikus lúggal marom le magamról
a verejtékszagú koszlott szárnyakat.

Csigolyáimból dalok rajzanak.

Már fel sem kelek.
Itt a holnap ugyanaz, akár a tegnap.
A ma szimpla másolat.
Vakolatszirmokról porózusan illannak
a kitakart részletek.
Tucatnyi én-szelet.

Az erekből elfogyott, minden vértest
vörös pipacsmezőbe menekült.
Halni bennem egy sem képes.
- Letisztult résben
könnyeket hurcol helyükön
a szomorú kék-szemű -.

Levegőben lóg a szívem.


Vajon hová vész büszkeségem,
és a szeretet,
ha szenvtelen rád rakódnak
mind porló álmaim,
ha kitakart testem benned elégett,
s a füst is elszáll a forgószélben,
odafentről meg már mindegy
kik jártak itt...?

2012.08.23.

Zsefy Zsanett

 
piusz: Kikötői séta-Fotóház oldaláról 
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=496129&password=&sort=1&cat=546&page=2 

soha

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami bánthat,
mindig csak a szív, ami hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, mit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész, mi visszatarthat,
mindig csak a szív, mi mást akarhat...

2009.12.11.-2011.10.11.
Zsefy Zsanett