ne sírj nagyon,
emlékemet
neked adom,
a nevetést,
ritka kincsem,
azt is terád
örökítem.
Ne emeljél
kőből hantot,
hamvaimmal
hintsd a partot;
virág nyílik
madárdalban,
szakadt szívem
abban hagytam.
Hogyha szeretsz,
említs százszor,
gondolatban,
hogy hiányzom,
lépj utána
mérföldeket,
talpad nyomán
őrződ leszek.
2012.04.11.
Zsefy Zsanett
2 megjegyzés:
Ez elképesztően szép!
Köszönöm..de túlzol. :)
Megjegyzés küldése