2012. ápr. 16.

Keresztútnál

*
Ha helyem nincs már itt se, ott se,
kesztyűt sem vág hozzám egy se,
és szántatlan sem hagynak utat,
visszaforduljak vagy adjam fel magam?

Ha szürkeségem sem szégyelltem,
színeimet rád képzeltem,
de nem tagadtam meg álmaim,
visszaforduljak vagy álljak itt?

Ha veled léptem türelemmel,
de nem bontottam zászlót kedvvel,
míg zárszót vártam csendesen,
most nevessek keserveden?


Ha nem tűnne fel, kibe rúgtam,
hogy cifra gúnyám kiről nyúztam,
s kezemben csőre töltve szó,
lehetnék elfogadható?

Ha hitem annyi, mint az éltem,
magam edzem, hogy végig érjen,
de nem térdepelve teszem azt,
hát azért legyek apró vad?

Ha mégsem tudnám, merre tartsak,
egyenesen, tán jobbra, balra,
zsákutcába fut remény s a hit,
szemeket fel ugyan ki nyit?

Ha nyomort is csak vásznon látnék,
a becsület sem lenne játék,
szótárból ismernék embertelent,
akkor tudnám, hogy mit tegyek?



Megfognám áldó két kezed,
a keresztúton, ha átmegyek.


2012.04.16.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Judit írta...

Nagyon szép, de légy vidámabb! Puszi!

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Köszönöm ! Nem vagyok én olyan pesszimista, mint ahogy lejön..vagy, ha néha igen, azt az "oldalam" kiírom, s tovább lépek. :)