Szemlesütve

Szél borzol hajamba

az Auguszta fái alatt,

s mint penge vág élesen utat
fenyők ágai között, és szalad tova
az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra,
hogy megszámlálja tovatűnő remények
zsenge fűszálait.

Itt verebek hangjának nyit teret,
amott a napfénnyel melegedő
karcos emlékezet kezét emeli magasba,
s vele pongyolát terít anyám vállára
a múlt-magány.

...és én csak várom szemlesütve,
hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon - veled,
mint a rügyekbe-halt nyár
egy el sem kezdődött
éjszakán.

Átirat - 2011.05.11.-2012.04.19.-2012.08.27.
Zsefy Zsanett