2011. nov. 23.

ha köztetek


...mint szédült tyúk
kapirgáltam az ülőfát
hajnalt ébresztő kakasszóban
rohantam körbe templom udvarát

..sóhajok hídjának
elavult szegecse voltam
földrengés romjai között
összetört reményben
hegedő sebként bújtam

...hovasoroljam szabadon
agyrímekben
konvencionális erőlködésként
versírásba kezdtem

bocsásd meg

ki tudja meddig
szabadon
de ücsörgök még egy kicsit
ha lehet

az emlékpadon


2011.11.23.
Zsefy Zsanett

Kép webhelye

Hunyadi-szobor és a Városháza tornya
pecs.xutazas.hu

4 megjegyzés:

Judit írta...

Zsanett! Ez csodaszép!

Zsefy Zsanett írta...

Ditta! Köszönöm.
/Milyen érdekes, ezt én most egyáltalán nem érzem annak.. :( Őszintén!/

Judit írta...

Most végignézem a Verseid! Elmélkedek rajtuk! Sokkal bölcsebb, megfontoltabb és jobb Vagy annál, mint, amilyen világot Önmagadról hiszel!

Puszillak!

Zsefy Zsanett írta...

Köszönöm, kedves Dittám!

..de azt szoktam mondogatni magamnak, hogy a - szerző személyét érintő - szubjektivitást ki kell zárni, amikor a másik/mások műveit olvassuk/nézzük..! Lehet Neked is így kellene!?
(Nekem sem mindig sikerül..)

Puszi!