Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
szelídítsen tengerárt - dagályt -,
vagy épp a víz, mi örök kényszert érez,
ne lépje túl föld-szabta határt?
*
Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyön babrál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
túlerősek már a gyökerek,
nem érik gyönggyé porszem kagyló nászán,
de néha villan még a képzelet.
*
Az idő nagy úr.
Ám az elme 'mi vezérli.
Nélküle hiányozna jövő és a múlt.
Mindig többet ígért, mint mire futotta.
Lassan felemészt, akár
oszladozó dögöket a kút.
*
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad
madárdalban új szenvedély és vágy.
2011.11.06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése