Még válladon fekete kendőd,
kabátodon krizantémok illata,
kezedről le sem pergett gránitérintés.
Benne zsibongó temetők
kegyes mécsfájdalma.
De ha hazatérsz, terítsd válladra
tarka fátylad. Ne arcod takarja,
látszódjon annak minden ránca.
A mosolyt se fesd ajkadra,
ha az ajtón belépsz.
De ha hazatérsz, terítsd válladra
tarka fátylad. Ne arcod takarja,
látszódjon annak minden ránca.
A mosolyt se fesd ajkadra,
ha az ajtón belépsz.
Csak engedd karodba,
ki rád várt szeretetre kész'.
ki rád várt szeretetre kész'.
2011.11.01.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése