2011. nov. 9.

Párbaj


 










Régen bölcsőm, ma az ágyam
biztonsága ringat lágyan.

Lépni tanultam, gyakran elestem.
Állni nehéz volt? Támaszt kerestem.
Segítő társat Isten adott.
Inkább mégis magam vagyok.
 
- Hajadnál fogva rángattalak ki.
Ne beszélj vissza! Nem várja senki.
Te vagyok én, és hol a tudat,
nem hasonmás vagy. Új az utad. -
 
Kovásztalan élet méhe kérges.
Félbarna kenyérben liszt is férges.
Tescós puffancs. Hamis a fagyi.
Hasam üres, tárcám is gagyi.
 
Felemás zokni az agyam megint.
Ki lesz, ki anyám helyett megint?
Tükör sem mutatja arcomat.
Magammal vívom harcomat.


2011.11.09.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Judit írta...

Légy már vidámabb! Szépen süt a Nap... Mármint nappal! Puszi! :-)

Zsefy Zsanett írta...

:) Igyekszem általában..de babonás lettem..ha elengedem magam, mindig valami kellemetlen következik. (Nem viccelek!)