2011. nov. 14.

emberöltők titka







http://youtu.be/syDfN1BTSMw

hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel 
kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap 
peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet 
csengő kanócát rántva harsogja lépcsőkön kapaszkodjanak mehet 
nyomában macskakövek közt sikongnak sínek 

fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől 
s hogy pirulok továbbidőz egy plátói sóhaj 
csicsergő gyerekek hangjában karton ruhába öltözik a múlt 
míg keserű mandula illatú éjfél vár hajnali lombsusogásra 
a világ szíve is halkan dobban a folytatásban 
mint érett gyümölcs terített ponyvára
ismétlődő évszakok peregnek megállás-nélküli emberöltő-képek 
köztük sejlik én is ott vagyok valahol e folyton-születő nyüzsgésben 

tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik fekete kérdőívek 
de hiába rajzolom rájuk filccel a választ még körvonalakat sem láttat' 
a majdanit meg sosem értem 



2011.11.14.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Judit írta...

Jók voltak azok a villamosok: béke illatuk volt.
A vers? Diszharmóniát így kifejezni még nem láttam. Egyedi, csodaszép!

Zsefy Zsanett írta...

Úgy vagyok már én is, ahogy a nagyijaim ...voltak..
A régi idők momentumai mélyebbek és hamarabb előbuknak, mint a tegnapiak..és tényleg szebbek..egyre szebbek..ami keserű volt, az olyan elhanyagolható, hogy nem is érdemes rá időt vesztegetni.