egy sötét sarkon vártalak
hol villództak magányos házfalak
kandeláberek szünetjelében
tömjént sodort a szél felém
az est lerészegült kimért
sóhajjal legyintett képen
lehet zenélt vagy sírt a sín
míg ívén átbucskázó kín
követett nyomodat félve
most újra ég a lámpasor
fénye fákon áthatol
árnyékom szökik az égbe
míg kart a karba nap sem ölt
mi lesz ha majd a meggyötört
estek is egymásba érnek
2011.11.19.
Zsefy Zsanett
The Last Sad Song
4 megjegyzés:
Egymásba érnek a szavak is!
Tökéletes!
Jó érzés, hogy átment.. :) Köszönöm.
Átirata:
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2012/09/diszharmonia-atirat.html
Zeneajánlóm: https://youtu.be/owpy0Frx7YM
Megjegyzés küldése