2012. ápr. 29.

Save




 
El kellene már menteni e századot!
A múltkorit elmulasztottam.
Véletlen belejavítottam, s a jó dolgok
lomtárba kerültek.
Maradtak háborúk,
viharok, üldöztetések,
molekularácsos vakablakok
mögül szökő kontrollálhatatlan
nukleáris fények.
Szocialista gyermekálmokat
pirítósra kent fokhagymaszagú
amorf állagok, egymást pusztító
emberek, kihaló állatok.

*
A villák rákenődtek
az előregyártott elemekre,
betonszagú kevesektől
nem malaszttal beteljesedve.
A templomok újra divatba jöttek.
Egyesek szívükben, mások
az eltiprottak lelkén üdvözültek,
és akadtak, akik kárhozatot
mint távlatot aszaltak B verzióként,
és hátunkon osztották a gyalázatot.

*

Már hiába melengetem,
évekkel ezelőtt elfagyott
mindkét kezem. Pedig
jól befűtöttek nekünk.
Heterogén gyűlölettel
azonosítják nemzetünk.
De egyszer a hit is lángot fog, s akkor
szemekről olvaszthattok hályogot,
hogy tisztán lássam, és lássanak,
mi volt és mi az mit érdemes.
Őrizzük, amíg még lehet!

*

"Mindennapi kenyerünket,
add meg nekünk",
mert hiába nem menetelünk,
e világ az a hely, ahol nyomot hagytunk, 

milliók örökét szent tenyérbe* raktuk.
Hát menteni kellene már e századot,
- mutass néha alázatot -.
De hol kezdjem és hogyan?
Valahol Európában,

vagy tán hazánkban?
És, ha megfogan?
Save As

A kor, ami elfogad..




(* = Utalás a Szent Jobbra)

2012.04.29.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 28.

Alkonyhalál





( Ha úgy ír(hat)nék, mint..: Fövényi Sándor - Főnys - stílusgyakorlat..)

http://youtu.be/zmXgjfxcLQ4

Ribancok közt kelek minden reggel,
szajhák simítják fejemre hajnalom,
ne ments meg, ha poharamba nézek,
temető az, hol tűnik bánatom.

Ne ölelj magadra rozsdás, vérző alkony,
ne ámíts erdő, szakadt kabátú éj,
csak letört ága vagyok korhadt fának,
jegenyék fölé hasadt riadt, sarki fény.

Hagyj csak halni, ne kímélj te végzet,
csupasz csontomon húst nem érzek én,
idő zabálja már bomló testem régen,
de tán marad pár sor, mi egyszer felidéz.

2011.04.27.  
Zsefy Zsanett 

R.Clayderman - Liszt: Szerelmi álmok
http://youtu.be/ku4rRqDK1mU

2012. ápr. 26.

Egyszerű dal Anyácskámhoz

http://youtu.be/ftpWQEvAABk


Még ölbe vennék minden boldog percet,
mit Anyám keze rajtam itt felejtett,
két karjának minden ringatását,
babusgató szeme pillantását.

Elrejteném, senkinek se jusson,
nem osztoznék mással ezen jusson,
enyém legyen akkor is ha mégse,
megkövezném a halált is érte.

Még ölbe vennék minden boldog percet,
ne az idő nyerje meg a versenyt,
ne hantodra hulljanak a szirmok,
elmondhassam, örömömben sírok.

Idekint a természet 'hogy éled,
nevetésed visszhangzik a szélben,
ablakomat kitártam előtte,
egy kis foszlányt menteni belőle.

A virágcsokrot, amit neked hoztam,
nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam.
Anyácskám, tudom, minden hiába.
Az ölelés már mindkettőnkben árva.


2012.04.26.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 25.

Alkonyló






javított..






  


 http://youtu.be/q6xgTfdTYtA


Poros útra simult már az este,
főkötőjét csillaggal hímezte,
s úgy lengte körbe öles áhítattal,
mint templomkőre térdeplőt az angyal.
A csorda ballag, nem számolja léptét,
ősi ösztön igazítja vérét,
arra viszi bús fejét a marha,
hol istállóját friss szalma takarja,
s gazda keze egyengette jászol
kisdednek is pihenő volt párszor.
Hol kéményen tollászkodó gólya
bentlakókat minden bajtól óvta
anyám szeme szerette a házat,
azért is volt bennünk az alázat.
Tudtuk sorra, kicsitől a nagyig,
hajnaltól kap erőt s az alkonyig
végighordja kötényében terhét,
nem szórja szét másnak a keservét.


2011.04.27.-2012.04.25.

Zsefy Zsanett

2012. ápr. 23.

Az az ölelés














Amíg emlékedet színezgettem,
szürkén tőlem ne szökhessen,
ráhajolt a tájra a pillanat némasága.

De a  mozdulatlanság megrezzent,
pilleérintésnek vetted,
pedig csak egy rigó röpte
szöszmötölést szőtt a csöndre.

A neszre ahogy felriadtam,
pár pihét féltőn elkaptam,
abból készítettem fészket
a megtartó ölelésnek.


2012.04.23.
Zsefy Zsanett
Fotó: www.hotdog.hu/hasy
A zene linkje: http://youtu.be/pq6lsZoWcFE 

2012. ápr. 22.

Etűd fényre, árnyra




/Korábbi címe: Varázslat.
.... hogy ne tévedjen el az árnyék, ha a fényt nem látja, árnyék előtt fel ne bukjék egyetlen barátja/
http://www.youtube.com/watch?v=xeGDta6lI8g


Hervadozik  a  sok virág,
a fényt hiába issza,
árny nélkül a szomjas világ
földbe vágyik vissza.

Árnyat loptam, aköré meg
sziporkát az égről,
sötét éjjel húztam kézzel                 
ezüstcsíkot fényből.

Beleszőttem fény fonalát
árnyék köntösébe,
betakartam napkoronát
szellő tenyerébe.

Csokrot csentem holdudvarból,
mit sarlóval vágtam,
szalagot rá szivárványból
varázsolt a vágyam.

Friss harmattal terítettem
az egész világot,
hadd szórja szét minden cseppel
az én boldogságom.


2010.01.28.-2012.04.22.
Zsefy Zsanett

A tenger felett a Nap lement




..de előtte még cinóbert lopott az égnek
és okker fodrokat kavart. Hagyta
keveredni akvamarinnal, s végigomlott
azúrkék ágya szürke fodrain. A bíbort
ma valahogy kihagyta. Kereste a zöldet,
a föld-barnát, szénaszagú mezőt, erdők
méregzöld illatát, de nem találta. Mert
elfáradt, az arannyal is beérte. Horizontra
festett karkötője ékköveit csak elnagyolta
mielőtt elpihent. Holnap, ha feljön, új
világot csen az égre, és megcsodálhatod.
Egy festő sem alkothatna szebbet egy
tovatűnő alkonyon.


Zsefy Zsanett 
A
Naplemente  c. versem átirata.
2010.05.22.-2012.04.22.
Ajánlott videók, zenék még:
 Andre Rieu and Melissa Venema-Il Silenzio

 *
http://youtu.be/XISRBb1g970

2012. ápr. 21.

Szűköl a Hold


holdfenyben-uvolto-farkas-kep: molothov

Megszoktad már, hogy mosolyog,
nyavalyáidon somolyog,
nem szégyelli, ha fogy-dagad,
éltedre mindig másként hat.

Szemek pásztázzák fenn és lenn,
de ő csak trónol peckesen,
a farkasüvöltést szokta már,
kacsintva int jó éjszakát.

Mítoszok veszik őt körül,
fellegen bölcsen elcsücsül,
az sem zavarja, ha felkavar,
tudja az ember mást akar.

Tenyeredből, ha eteted,
kezedben tartod a kék eget,
imáidba foglalhatod,
szerelmed onnantól rabod.

De megkérdezted, mi fáj neki,
Földünket mióta kergeti,
van emlék, amit csak ő ismer,
a jövő neki vajon mit rejt?

Éjjel ha csendben figyeled,
meghallhatod, üzen neked.
Halkan szűköl, meg-megremeg,
érzi, így mindig nem mehet..


Javított:
2010.02.03.
-2012.04.21.Zsefy Zsanett

Összetört napok


Mai krajcáros...


Kopogó szemekkel kutat át minden polcot.
Már megint nem tudja összerakni a napot.
Elgurultak azok az átkozott darabok, akár
a könnycseppek, amik régen olyan könnyen
előbuktak, vagy mint  az utolsó százas a
szekrény mögötti zugban. De nincs ereje
előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül
ugrál, üres gyomra megint görcsbe fáj, ahogy
a szobára települ a köd. A betűk elmosódnak,
a falak meg dűlnek-borulnak. Támasztaná de
súlyosan hajlik rá a nincsen.Törött darabjaiból
hiábavaló tervezni a napi mindent. Az utolsó
filterből összedobott teát szürcsöli. Élvezni
kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy
megint csak vegetáló pók a falon, és a
sarokban kesereg tovább a holnapon.
De mégis hogy rakja majd ki a "napot", ha
ismét elgurultak azok az átkozott darabok?




 Javított...
  2011.03.26.-2012.04.21.
  Zsefy zsanett
 háttérzene 
 Chang Ming - Lee Hyun
http://youtu.be/-vOQR40eS88

Miért kell a vers..


Mert szép a csend is, a ritka semmi,
de lehet képzelettel színesre keverni,
hangokat inni néma szájról,
gondolatokat szőni vajúdó vágyból.


2011.
ZsZs

2012. ápr. 19.

Szemlesütve



Szél borzol hajamba
az Auguszta fái alatt,
s mint penge vág élesen utat
fenyők ágai között, és szalad tova
az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra,
hogy megszámlálja tovatűnő remények
zsenge fűszálait.

Itt verebek hangjának nyit teret,
amott a napfénnyel melegedő
karcos emlékezet kezét emeli magasba,
s vele pongyolát terít anyám vállára
a múlt-magány.



...és én csak várom szemlesütve,
hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon - veled,
mint a rügyekbe-halt nyár
egy el sem kezdődött
éjszakán.



Átirat - 2011.05.11.-2012.04.19.-2012.08.27.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 17.

2012. ápr. 16.

Keresztútnál

*
Ha helyem nincs már itt se, ott se,
kesztyűt sem vág hozzám egy se,
és szántatlan sem hagynak utat,
visszaforduljak vagy adjam fel magam?

Ha szürkeségem sem szégyelltem,
színeimet rád képzeltem,
de nem tagadtam meg álmaim,
visszaforduljak vagy álljak itt?

Ha veled léptem türelemmel,
de nem bontottam zászlót kedvvel,
míg zárszót vártam csendesen,
most nevessek keserveden?


Ha nem tűnne fel, kibe rúgtam,
hogy cifra gúnyám kiről nyúztam,
s kezemben csőre töltve szó,
lehetnék elfogadható?

Ha hitem annyi, mint az éltem,
magam edzem, hogy végig érjen,
de nem térdepelve teszem azt,
hát azért legyek apró vad?

Ha mégsem tudnám, merre tartsak,
egyenesen, tán jobbra, balra,
zsákutcába fut remény s a hit,
szemeket fel ugyan ki nyit?

Ha nyomort is csak vásznon látnék,
a becsület sem lenne játék,
szótárból ismernék embertelent,
akkor tudnám, hogy mit tegyek?



Megfognám áldó két kezed,
a keresztúton, ha átmegyek.


2012.04.16.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 13.

abszurd félelem








 
Nagy, fekete madár az éjjel.
Szárnyat bont vesztő széllel.
Csillag bandukol hajnal felé.
Szőnyeget nem terít senki elé.

Vadcsapáson kullog a félsz.
Szusszanni se mer, annyira kész.
Lombtakarásba bukik a Hold.
Árnyak közé vegyül, mint folt.

2012. ápr. 11.

Utána(m)..













Ha meghalok,
ne sírj nagyon,
emlékemet
neked adom,
a nevetést,
ritka kincsem,
azt is terád
örökítem.

Ne emeljél
kőből hantot,
hamvaimmal
hintsd a partot;
virág nyílik
madárdalban,
szakadt szívem
abban hagytam.

Hogyha szeretsz,
említs százszor,
gondolatban,
hogy hiányzom,
lépj utána
mérföldeket,
talpad nyomán
őrződ leszek.


2012.04.11.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 10.

A Költészet Napja

H. Pulai Éva: A vers ünnepe

Hiábavaló sorok ...






Inspirált:



Torkomból utánad sikoly sem hasad,
küszöbön küszködik tétova hit.
Két ajtócsapódás között a fagyban
oda-vissza érvként rekedt odakint.

Egy hang sem szól tisztán, hamisan vibrál,
csak sálba köhögött dalra telik.
Gégefő ugrál hangszalagok húrján,
de siket e világ, s a rés néma is.

Csillagok peregnek, hol szél rebbent fel
szitaszövet alá rejtett magányt.
Kő alatt búvó kígyót melengettem,
marásától félve engedem tovább.

*

Kitépem a szívem, hogy neked adjam.
Holdszemed burokban. Lélekhomály.
Ruhámba a hűvös csendszag telepszik,
mellemen tátongó az érzéshiány.

Már kitéptem a szívem. Neked adtam.
Jaj, csak a föld szíve dobbant meg rá.
Hol érfalat egykor szerelmed marta,
realitás mossa a sejtés nyomát.

Elárvult ereimben megalvadt vágy vagy.
Magzati pózban halott kegyelem.
Nincs szer, mi gyógyírként sebem lezárja.
Szalmaszál voltál. Ma utolsó kenetem.

2012.04.10.
Zsefy Zsanett
*



Eredeti címe:  Elárvult ereimben megalvadt vágy vagy

2012. ápr. 7.

Naptár









Gyűlölöm a hét
legtöbb napját.

A hétfő lázgörbe.
Higanyként
húz egyre fel.    
Esti repertoárba
sem fér be szépség.
Mindig a munka.
Küszködni kell.

Talán másnapra
jut melegedből.
Az sms mást mond:
legközelebb.

A szerda ölébe vegyül
némi kétség.
Middle of the week
Vagy tévedek.

Az azt követő
új nap rád tárcsáz.
Már késő?
Lepedőm ráncán
marad a hideg.

A pénteket simítom
körvonaladra.
Az éjszaka gyötrő.
Körbevesz.

De a szombat végre
megszépül szemedben,
s a hét összes napja
ünnep lehet.

Naptáram lapjait tegnap
kitéptem.
Nélküled nincs nap.

Csak végtelen.


2012.04.07.
Zsefy Zsanett

2012. ápr. 6.

Univerzum Művészei Alkotócsoport

Ma kézhez kaptam az Univerzum Művészei Alkotócsoport "Az önismeret művészei Antológia 2" kötetét. 

A megjelenést a Budapest Főváros X. Kerületi Kőbányai Önkormányzat támogatta. 

A remek irodalmi alkotások mellett Kun Éva illusztrációi csak tovább emelik, színesítik a kötet színvonalát.
Köszönöm a lehetőséget, - úgy is mondhatom, hogy szerencsésnek érzem magam, hogy a pályáztatott mindkét versem belekerült a kötetbe.

Remélem és kívánom, hogy az elkövetkező időben is  - újabb - támogatókra találjon az Univerzum Művészei Alkotócsoport!



2012.04.06.

Ottokár és a húsvéti készülődés

     


Főhősünk, Otto-kár, akinek már neve is sejtetni engedi születése okának hiábavalóságát.
Valahogy az életben sem jött össze neki semmi.
Ha mégis, akkor fogalma sem volt, hogy mi az, és hogy hogyan csinálta.
Egyetlen eredményt tudott felmutatni, amiért ő nem, csak jövendőbelije ősei mondogatták örökké, hogy kár. Ez pedig a házasságkötés.

Élete párja, Lujza is ismerte a mondást, mi szerint az ellentétek vonzzák egymást. Csak azt nem tudta, hogy ez addig igaz, amíg nem kerülnek egymás közelébe.
Igazság szerint, ha Kicsiszívem hárpiává változott volna Fiam mellett, azon sem csodálkozhatnánk, de ha nem minősítjük Ottokárt, akkor ne tegyük Lujzával sem!

Egyik alkalommal az asszony ” vagy, ahogy Ottokár nevezte bordáját, Kicsiszívem ” éppen a húsvéti ünnepekre időzítette ősei felülvizsgálatát. Állapotuk, környezetük, hangulatuk, anyagi helyzetük felmérését.
Úgy tervezte, hogy az ünnep előtti hét két-három napja éppen alkalmas időpont erre, és majd csak húsvéthétfőn tér haza ” ahogy ő becézte hiányos csontozatú párját”, Fiamhoz.
Indulás előtt kiadta az ukázt kisreményű illúziókért is kár párjának, hogy csak takarítania kell, a tojásfestéket, csoki nyuszit megvenni, és esetleg a tojásokat megfesteni. Minden más elkészítve, ott lapulnak a hűtőben. Így hétfőn csak terítenek majd és várhatják ” saját gyerek híján ” a szomszéd fiúcskákat.

Ottokár vette is a lapot. Vagy forgatta kellő irányba az antennáit. Teljesen mindegy. Csak arra volt befogadó, amit meg akart hallani. Minden más a rejtvényfejtés körül forgott. Ő meg körülötte.

Eljött Húsvéthétfő. Ami előtte volt, azt akár ki is hagyhatjuk. Ottokár is azt tette.
A takarításba nem feccölt sok energiát. Nem is igen tudta, mit kellene tennie, de szerinte kár minden erőlködésért. Másnap úgyis kezdhetne mindent elölről.
A port a tv képernyőjéről is csak azért fújta le, mert már elég homályos volt a kép. Mást meg nem szokott nézegetni.
Az étkező és a konyha padlózata mégis szemet szúrt neki. Hiába mondta anno Kicsiszívemnek, hogy ne vajszínűt vegyenek, vagy legalább némi minta legyen rajta. Csökönyös párja rá se hederített.
” Na, ezzel lesz még dolgom ” gondolta, s mert szerinte kár minden felesleges fizikai erőfeszítésért, inkább az agyát tette próbára. Igazán nem rajta múlt, hogy nem hagyta magát.

Végül mégis zseniális gondolata született. Elővett egy csomagolópapírt, leterítette a padlózatra, s a kamrából előkotort egy ezeréves festékes dobozt. Benne fekete zománccal.
Ecset híján a palacsintasütéshez használt lúdtoll is remek ötletnek bizonyult, hogy bemázolja a csomagolópapírt. Majd Fickót némi csirkemell-sonka lobogtatásával kicsalta rejtekhelyéről, és bevágta a festékes papírlap közepébe. A macska ijedtében őrült iramban rohant végig az étkezőn, át a konyhán, ki az előszobába.

Ottokár elégedetten nézte a macskanyomokat…
” Még egy pár hely kimaradt ” gondolta, s miután a csomagolópapírt eltüntette a földről, Fickó után vetette magát s újra végigkergette a helyiségeken.
Néhány elkenődött foltot leszámítva, amit a macska akkor hagyott, mikor rémületében úgy futott, hogy a fordulókban csak a hátsóján tudta lefékezni magát, az összkép Ottokár szerint nem volt elhanyagolható. Valószínű a hatás sem lesz az.  A biztonság kedvéért, hogy megőrizze a minták eredeti szépségét, a macskát bezárta a szobába, ő pedig innentől kezdve a sorba állított székeken közlekedett.



Ám a tojásfesték kiment a fejéből. Húsvéthétfőn pedig már hiába is rohangált volna.
Az ötletektől szétrobbant fejében megjelent egy tekercs fekete cikkszalag, amit még a konnektor javításakor hagyott náluk a villanyszerelő.
Csinos kis csíkokat vágott hosszában belőle. Itt-ott ugyan a szélesség és a hosszúság nem volt kifejezhető ugyanazzal az aránypárral, de ettől nyugodtan eltekinthetünk, ha a vendég mondjuk tíz dioptriás szemüveget visel.

Szóval csík volt. Tojás is volt a spájzban, csak spirálban rájuk kellett tekerni a cikkszalagot.
A látvány nem volt leírhatatlan, csak egyhangú.
Gondolta, becifráz.
Kis pöttyöket vágott a szalagból és azokat ragasztotta a maradék tojásokra. Még szabadalmat sem sértett vele, hiszen a Túró Rudi pöttyei pirosak…

Már csak a csoki nyuszi okozott gondot. Mert miért pont azt vette volna meg, amikor semmit sem vett meg időben.

 *
A szomszédtól kölcsön kapott nyúlfi tündéri, örökmozgó orrocskája, hatalmas szemei, fülei nagyon lenyűgözték. Olyan igazán nyulas volt.
Hogy szőrösebb az átlagos csoki nyuszinál, az bevallom, okozott Ottokárnak némi gondot.
De végül alufóliába álmodta ” akarom mondani tekerte ” nyuszkót, néhány helyet kihagyva, úgymint pofika, fülek, lábak. Elvégre, ha a lóláb is kilóghat a szólásban, akkor a nyuszié is megengedett. Sőt hasznos is, hiszen a macskatalp-minta projekt sikeres kivitelezése maga után vonzza a nyúllábak porcukros kakaóval hintését is.
Csak azért nem csokiba mártását, mint a bonbon-meggynél, mert fogalma sem volt Ottokárnak, hogyan készíthetne csokoládét.

*

Húsvéthétfőn ahogy Lujza belépett az előszobaajtón az elé tárult látvány egy enyhe elektrosokkal ért fel. A bejárattal szemben éppen az étkező asztala vonzotta volna egyből a belépő tekintetét, ha a vajszínű járólap macskatalpnyomaitól ” mint egy fejszecsapástól ” Kicsiszívem nem esett volna mély kómába.

Fiacskám vidám hangja némileg magához térítette, ahogy örömmel kiabált a messze, mintegy fél méteres távolból:
” Kicsiszívem, nézd csak mivel vártalak!

Még látta, hogy a megterített étkezőasztalon a szendvicses tálcák, szeletelt kenyerek, piros masnival fehér porcelántálcához kötözött sonka, és feketemintás emos tojások társaságában, egy kenyereskosárban alufóliába öltöztetett nyúl eszi a macskafüvet… de az már csak homályos nyomot hagyott benne, ahogy a nyúl egyszerre a padlón termett, és kellemes kakaó illatot hagyva maga után, alu-ruhájában,  Boci csoki felirattal és vonalkóddal a hátsó fele fölött kiugrándozott mellette a nyitott ajtón át a folyosóra, egészen a szomszéd ajtajáig.

Amikor a szomszéd gyerekek a háta mögött kedvesen rászóltak, hogy
-” Lujzi néni! Szabad-e locsolni? -” na, akkor már nem tudta, hogy hol keresse magát.

Magánkívül vetette oda élete párjának:
-” Ottokár! A feleségedet keresik!

 *

A húsvétot követő pár napban Ottokár az ünnep készülődéseit végre kipihenhette.
Egyetlen teendője maradt nap, mint nap: drága Kicsiszívemhez ment látogatóba a pszichiátriára.
Igencsak figyelmes férjhez illően minden alakalommal vitt egy-egy húsvétról kimaradt emos tojást, és megnyugtatta Kicsiszívemet, hogy szépen alakul mindenhol a járólap.

Vett vajszínű zománcfestéket, és hogy időre elkészüljön, kölcsönkérte a szomszéd macskáját…





2012.04.06.-2014.04.14.

Zsefy Zsanett

2012. ápr. 5.

Utolsó ölelés - átírat

Zorán: Kell ott fenn egy ország      http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM

 
Vér és hamu lassan száll le, de a szív nem csitul.
Mélykék fátylán, éjféltájt már a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
Sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.

Milliárdnyi csillag között aranyló fényözön:
Csillámporos égboltra fest csóvát egy üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
Nem fogja fel, nem érti, a vér m'ért rá ragad?

Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
Szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti.
Menne már, de apja él és dehogy engedi.

Imádkozik egyre, - csak kis csendért könyörög.
Imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög.
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
Testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.

Imádkozik, útja végén anyja várjon rá,
Két karjába kapva ott, fenn enyhítse bánatát.
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt!



 
2010.12.21-2011.12.16.-2012.04.05.