2011. júl. 9.

túl mindenen... (átirat)




látod lázban égek..
rám tetoválta az élet
múltamat

semmi vermében
őrzött kincsem
csupa jég

mégis forró a milliónyi ér
mi behálózza testem
hol buzog a kitörni vágyó érv

de holdsarló vágta 

ezer sebtől vérzem

mennyi ének
szántott utat a fény felé
most mégis
csak apró szikrák pajzánkodnak
mi mind egyre messzebb téved

lassan kialszik felettem az alkony
dérlepte fréziák közé bukik 

a fáradt szél

felhő fodrozta álmomat 

fekete hajú éjben
néhány akkord kíséri


rám simítja dallamát 
a bennem éledt zenének
de már nem remélhet


ki tudja miért nem ér el
a szívedben pezsgő 

bíborszín hangulat

ó hittem én hogy egyszer 

majd
minden jobb lesz

karnyújtás
és újra megérint az ég
az ihlet is
párnámon reggel velem ébred
tipródni sem kell 

rőt-vörös álmokért

hittem
napjaim nyomában
egy cseppnyi vitriolt 

ha kever is a ma
holnap ismét
ízes gyümölcs leve 

csordulhat a számról
melletted ismét 

halk szavú leszek
és szárnyalunk együtt
akár a mesében


- a hívogató fényben 

angyalok állnak sorfalat -

de hazugnak kellene lennem
hogy el is higgyem
- tegye igazzá bár tollam 

annyiszor -
már nehéz a fátyol
sok viharban tépett

szürke utakhoz megfakult...


2011.07.09.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Judit írta...

Szép a blogod!
de kapcsold már ki a szóellenőrzést, ha lehet, s egy vendégkönyv is jól jönne!
Szeretettel: Ditta

Zsefy Zsanett írta...

Köszönöm, kedves Ditta!
Örülök, hogy benéztél ide.
Vendégkönyvem már van..kívánságodra.. :)
A szóellenőrzést még nem tudom hogyan lehet kikapcsolni..
Szeretettel visszavárlak! Zsanett-Csilla-Seholsincs :)))