2011. júl. 7.

Lelkedbe hunyt a fény..


és akkor a sötétség...

..de előtte mély csend ült a tájra. 
Ablakodra kenődött az ég. 
Elaludt csillagos lámpása. 


Ahogy kezedből kiesett a toll, 
hangosabbá vált a lüktető vér is. 
 Karcos csobogással vájt utat füledben.
Néma szünetjel.
Szemetesedben papírba-gyűrt fétis.

Üres lett a csend.
 Nem töltötte be mások veled-hallgatása. 
Csak a sötétség lépett feléd egyet.. 
de még nélküled fordult át a másik,
lehet szebb világba.




2011.06.03.
Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések: