2011. okt. 6.

In Memoriam hangtalan...

Nagyajtai Kovács Zsolt emlékére - 2011. október 04.
Átirat: 2013.02.10.












még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
míg letanyáznak kicsit a zajok
mint öreg nénék rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hiába vágynak földi örömökre
ráncos kezükkel kapaszkodva mába
magukba némulva várnak halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
de lélekharanggal ha indulnak útra
varjak feketéllnek keszkenőkbe bújva


*

mikor lázrózsát hintett ágyadra a szél
egy angyal szedte össze valamikor rég
most belénk hasított a tehetetlen harag
hiába loptál gyönge reménysugarakat

mi még úgy üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot tovább érintetlen
de már őszi szél küzd haló lombok alatt
s te mennybe simultál vele szótlan magad



2011.10.06.-2013.02.10.
Zsefy Zsanett

3 megjegyzés:

M. Fehérvári Judit írta...

Csodaszép búcsú!

Bakkné Szentesi Csilla - Zsefy Zsanett - írta...

Köszönöm Ditta. Kár, hogy megíródhatott...

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...


(Nagyajtai Kovács Zsolt emlékére-átirat4)
(2011. október 04.-2017.06.17.)

in memoriam hangtalan

amikor lázrózsát hintett ágyadra az éj
egy angyal szedte össze és elfújta a szél
most belénk hasított a tehetetlen harag
hiába loptál gyönge reménysugarakat

még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
míg letanyáznak kicsit a zajok
mint öreg nénék rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hiába vágynak földi örömökre
ráncos kezükkel kapaszkodva mába
magukba némulva várnak halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
de lélekharanggal ha indulnak útra
varjak feketéllnek keszkenőkbe bújva
még üldögéltünk volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
de már őszi szél küzd lombok alatt
s te mennybe simultál szótlan magad