2011. okt. 6.

De hajnalban már

 a Dédmamám….átirata





...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve.

Kendőjén ottfelejtett ősz hajszál.
Sápadt arcán nyugalom,
bennem félelmet keltett a halál.

Ésszel még nem fogtam fel.

Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt,
ahogy kezében botján megpihent
a fáradt idő.

Várta semmibe révedve
a reménytelennek tőnő holnapot.
Reggel kongó kolomp hangjára riadt, 
míg nem jöttek az angyalok.

Naponta mondogattam:
Ne halj meg! 
Súgta: Kisszívem,
előzzük a kaszást,
többé nem tér' ide.

Mégis a tiszta szobában 
az asztalon
volt kiterítve a Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj,
a mennybe is csendben szállt.

Szót se ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
„jó utat”.

...a tiszta szobában az asztalon

játszottam addig oly' sokat.




2011.10.06.-2013.08.31. (Átszerkesztve, "ahogy" beszúrva a 9.sorba.)
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Zsefy Zsanett írta...

Héttorony, Cinke

Zsefy Zsanett írta...

Legújabb átirata: http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2013/04/de-hajnalban-mar.html