Csak a csend vág a szavamba,
kerítés mögül suhan a szabadba.
A tisztesség kopott angyala,
mint cellából kitörő féktelen gondolat
tornádótölcsérben szakad darabra.
Becsületbe burkolózott vágyak
szárnyszegetten semmire vadásznak.
Míg elfonnyadva földbe porlanak,
eltitkolt bűneink egyre csak dagadnak.
És feszít a csend, az elfojtott indulat...
2009.09.01.-2012.06.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése